Egy szombat délután meglátogattuk a 140 éves Fővárosi Állat- és Növénykertet.
Látogatást tettünk a Fõvárosi Állat- és Növénykert, vagy ismertebb nevén a Fõvárosi Állatkertben. Készített pár képet is, amelyet a képgalériák között találhat meg, vagy az oldal alján fogok egy linket hozza betenni. A 140 évét is betöltött állatkert nagy idegenforgalmi látványosság Budapest egyik legszebb részén. Nagyon kellemes családi program része lehet a látogatás. Aztán nagyokat lehet még szórakozni a Vidámparkban vagy a Cirkuszban is, ami a közelben van. Aki csak sétálni akar, az is megteheti a közeli parkokban.
Az itt láthattó prérikutya is az állatkert egyik sétányán látható, ahogy balra elindulunk az elsõ ösvényen a vizi madarak tava felé. Egy nagy tó lett kialakítva, ahol pelikán, sirály, vadkacsa és sok egyéb vízimadár található. Kis teknõsök is úszkálnak a tó partja mentén, várva, hogy a látogatók zoo-csemege bedobálásával etessék õket. Visszatérve kis állatunkhoz, õk egy elkerített ki területet kaptak, ahol kedvükre esznek, és szaladgálnak. Hasonlatosak a szurikátákhoz, de zömökebb az alkatuk. Persze lehet egy biológus harakirit követ el a kijelentésem tiszteletére. :) Egy nagy kört tehetünk meg így a Fõvárosi Állat- és Növénykert bal szélén. Ez eltart a közeli étterem kertjéig, majd a vasút széléig tart el.
Az állatkert térképe alapján láthatjuk,hogy milyen nagy a mérete a parknak, és azt is eldönthetjük, hogy merre induljunk el. Igaz, ha jól emlékszem, csak pár helyen található ilyen tábla, tehát a közvetlen eligazító táblák kivételével kell egy kis emlékezõ tehetség, hogy képben legyünk azzal, merre akarunk menni. Azonban a hely egy céltalan sétálásra, kikapcsolódásra is tökéletesen megfelel, annak a veszélye nélkül, hogy eltévednénk. Kicsit visszatérve a mesémre a kaktuszpark, és pálmaház érintése után juthatunk el a halak, és általában a vizi állatvilág bemutatásához.
A macska-majom és az állat simogató helyek elõtt még elsétálunk a kicsiny országunkra jellemzõ, vagy mondhatnám, hogy a snassz állatokhoz. Gondolok itt arra, hogy a kártevõ egér mellett láthatunk gyöngytúkot, japán kakast, általános baromfikat, kutyát, bárányt, kecskét, tehenet, marhát, ökröt, és lovat is. Haladva az iparodosás kellemes útján lassan tényleg csak ilyen helyeken találkozhatnak sokan ezekkel az állatokkal. Persze kivétel a tányérjuk, de az már a feldolgozás után kevésbé hasonlít a kiindulási pontra. Egy nagy Mangalica nõstényt is találtunk, ottjártunkkor épp kicsinyei is voltak. A kis csíkos hátú kicsik, megtévesztõen visszahozzák a vaddisznó kicsikrõl kialakított képeinket.
Egy dodó kacsa szobort is találhatunk sétánk közben, egy vízvételi lehetõségnél. A Dodó egy jó példája annak, hogy az emberek, gondatlanságból milyen egyszerûen ki bírnak egy állatfajt írtani, ha azok épp csak egy kis területen élnek. A dódók Mauritius szigetén éltek. A protugál tengerészek fedezték fel õket a sziget felfedezésekor. Ezek a madarak képtelenek voltak repülni, így könnyû prédát jelentettek az embereknek, akik így kb. 100 év alatt felszámolták a teljes állományukat. Intõ példa lehet vagy lehetne ez nekünk, és az elkövetkezõ nemzedéknek is, de egy-két reménytadó kezdeményezés kivételével azt állíthatom,hogy nem vagyunk még a jó úton.
Nagyon nem szeretném részletezni az állatkert látnivalóit, mert mindenképp ajánlom, hogy látogassák meg a Fõvárosi Állatkert állatait. A belépõjegyen kívül állatok örökbefogadására is lehetõség van, amivel szintén jól lehet támogatni az állatkertben folyó felújítási munkákat, és az állatok etetését. Igaz nem vagyok tisztában a Fõvárosi Állat- és Növénykert anyagi helyzetével, de a nemzetközi szabályok változása miatt nagyon sok átépítésre, bõvítésre van szükség, ami egyrészt az állatok élõhelyének a növelésére, valamint az életük minõségének a növelésére lesz hatással. Sajnos a Fõvárosi Állatkert abban a helyzetben van, hogy tovább nem képes bõvülni, így ezen elõírások betartása miatt kiszorulhatnak állatok innen.
Még nagyon sok szép és különleges állat található a kertben, amiken a gyermekek is nagyon el tudnak csodálkozni. Aztán vannak állatok, amiket inkább a felnõttek csodálnak meg. Így is van ez rendjén, hogy szinte mindenki megtalálja a neki kedves állatot. Én sokakkal egyetemben a nagymacskákat kedvelem, persze addig tart csak a rajongásom, hogy ilyen állatkert vagy vadaspark állományában nézem meg õket, nem tennék ki állatot, meg magam sem a fogságban tartás követelményeinek. Többször voltunk már az állatkertben, úgy magam részérõl egészségesnek tartott mértékben idõszakonként visszajárunk, és így láthatjuk a változást. Tudom nem illik ide teljesen, de azért azt is merem javasolni, hogy emellett támogassák a kisebb állatkerteket, vagy vadasparkokat a látogatásukkal. Ott is sok szép állat várja, hogy a látogatók megcsodálják Õket.
Zárszóként, még becsempésztem egy képet Vajdahunyad váráról is, amely a közelben áll, és "szerintem" nem a megfelelõ módon hasznosítják a Mezõgazdasági Minisztérium múuzeimaként, de legalább rendben van tartva. Kellemes kikapcsolódást kívánok. Pár kapcsolódó link: