Rákóczi-túra :: Füzér - Hollóháza
A zempléni Rákóczi túra induló állomásának Füzért választottuk.
Miskolcra mentünk ki egy korán reggel induló vonathoz.
Kb. 7 órakkor indult a vonat, amellyel Sátoraljaújhelyre kellett utaznunk.
A vonaton rossz helyre szálltunk, az első kocsik egyikébe, így Szerencsen át kellett szállnunk az utolsó 3 kocsi egyikébe, mert mi kaptunk új mozdonyt, amivel tovább mentünk.
Sátoraljaújhelyre érkezve volt kb 1 óránk, addig megnéztük a várost. A 10:20-as VOLÁN busszal aztán Füzérre indultunk.
Délre érkeztünk meg a túra kiinduló állomására.
A 3 napra felkészülve mindketten nagy hátizsákkal jöttünk, így egy 50l-es és egy 60l zsák volt a hátunkon.
Ezzel a plusz ~10kg-val a Kék-túra bélyegző hiányában a helyi polgármesteri hivatalban kértünk a füzetünkbe igazolást, majd elindultunk a várba.
Elég szokatlan, és nehéz volt a pakkunk, így lassan haladtunk csak.
Az út során tapasztaltuk, hogy a szezon végét kihasználva felújításokat végeznek a vár aljában.
A várba vezető út egyre nagyobb próbatétel elé állítja a látogatót.
Néhol padlóból készített lépcső, de pár helyen csak a viszonylag lépcsőzetesen kialakított sziklán kell felfelé haladni.
Ezeken most is csordogált víz, így gondolom egy olvadás-fagyás után nehéz lehet feljutni.
Felértünk a várhoz, de sajnos zárva találtuk a kaput.
A kapura kihelyezett tájékoztató szerint felhívtuk a kulcsok örzőjét, akik szerencsére csak pár méterrel alattuk tevékenykedtek a felújításnál.
Kicsit megpihentünk, és a kilátásban gyönyörködtünk.
A várba jutva azt tapasztaltuk, hogy folyik a vár rendbetétele, és felújítása.
Mint a hölgy elmesélte meg szeretnék a várat annyira építeni, hogy kisebb vendéglátásra is alkalmas legyen.
Egyelőre a bejárat feletti bástya és a gondolom imahelynek használatos épületrészt találtuk fedettnek.
Sok új dolgot tudtunk meg a várról, és vásároltunk pár képeslapot.
Aki itt jár, az megtudhatja, hogy itt őrizte Berényi Péter a Magyar Szent Koronát 1526-1527-ben.
A várban körbenéztünk, majd a viszonylag késői időpontra való tekintettel utunkra indultunk.
A lefelé ereszkedés könnyebb volt, mint felmászni, de sejtettük, hogy estére a szokatlan súly megteszi a hatását.
A faluba érve a
turista jelzést hamar megtalálva elindultunk a Rákóczi túrán Hollóháza felé.
Eddig a várba fel és le kb 4km-t tettünk meg, egy közel hasonló távolság várt még ránk az erdőben.
A faluban is szépen jelezve van a jelzés, így probléma nélkül jutottunk ki közeli dombra.
Az első kilométerek nagyon fárasztóak voltak, valamint alaposan kijött rajtunk az, hogy reggel óta utaztunk.
Az út nem volt különösebben nehéz. A település mellett vezetett az utunk fel egy dombra, ahonnan a köd ellenére remek kilátás nyílt a várra és Füzérre.
Ezután a kamáslit felkötöttük, és bevetettük magunk az erdőbe.
Széles erdei utakon haladt az ösvényünk, néha betévedve az erdőbe, hogy pár kanyart így rövidítsen le.
A térképen a
turista jelzés Rákóczi útnak van elnevezve, gondolom a túra alapötlete és elnevezése is innen származik.
A rövid táv időben sem jelenthetett sokat, így egy erdei ösvényre való áttérésünk után a közelben elhaladó autók alapján már sejthető módon kijutottunk a Hollóházára vezető aszfaltos útra.
Ahogy kijutottunk, egy kb. fél km távolság után megpillantottük a település üdvözlő tábláját.
Igaz ekkor még sokat kell a völgyben féloldalra rendeződött házak mellett haladnunk, hogy a posta magasságában elérjük a település igazi kezdetét.
Ide megérkezve, rögtön a Hollóházi Porcelángyár és a mellette található porcelán múzeumhoz érkeztünk.
Sajnos úgy néz ki, hogy a kiírás ellenére november 1 után zárva tart a múzeum.
Kicsit rendbe szedtük magunkat, ami esetünkben azt jelentette, hogy a sarat lekapartuk a cipőről és a kamásliról.
Ezután érdeklődve a múzeum iránt bementünk a minta boltba, ahol rögtön a gyár portájára irányítottak bennünket a Kék-túra pecséthez.
Miután az igazolást megejtettük, elindultunk a szállásunk megkeresésére.
Szerencsére csak a főutat követve kellett haladnunk, és könnyen megtaláltuk.
Egy másnap hajnalban készült felvétel van csak a birtokomban a szállásról.
A kis ház valamikor nyárikonyhaként üzemelhetett, most egy kisebb és egy nagyobb szobát, egy kis fürdőt és egy nagy konyhából áll.
A háziak kedvesek voltak, jól befűtötték a helyiséget.
Jó volt végre leülni.
Mivel megéheztünk, így ettünk is egyet. Ekkor jött ki rajtunk a fáradság. Így terveinkkel ellentétben, csak a fürdőig jutottunk el, majd aludni tértünk, hogy a másnapi korai ébredést jól bírjuk.
