OKT Országos Kék-túra 5.sz. túra
Tapolca - Szent György-hegyi turistaház - Szigliget - Badacsonytördemic
Az elsőként teljesített OKT túránk. Rövid, nem is túl nehéz.
Egy kellemes decemberi hétvégén úgy döntöttünk, hogy megkezdjük az Országos Kéktúra teljesítését.
Az időpontra való tekintettel, valamint, hogy össze tudjuk kötni a kellemest a hasznossal az egyik legrövidebb OKT szakaszt választottuk ki a Balaton-felvidéken.
Badacsonytomajon találtunk, egy kellemesnek ígérkező panziót.
Indultunk a Balaton mellé.
A terveink szerint itt kellett volna elérnünk egy vonatot, ami elvitt volna minket Tapolcára, azonban kiderült, hogy IC az aktuális vonat, és nem kaptunk rá jegyet.
Gyors áttervezés után a Badacsonytördemici vasút állomásra hajtottunk, mert innen egy jó félóra múlva indult egy másik vonat Tapolcára.
Tehát kicsit lassabban, de eljutottunk Tapolcára az OKT szakasz kiinduló pontjára.
A vasútállomáson megszereztük a füzetünkbe az első pecsétet.
A tapolcai vasútállomásról indultunk tehát. A
turista jelzést követve a város központja felé indultunk, hogy itt megtaláljuk az
OKT jelzést, ami átvezet a városon, de elkerüli a vasútállomást.
Kis kitérőt tettünk a Malom-tó felé, azán visszatértünk a kijelölt utunkra.
Sajnos, így, hogy később érkeztünk, időszűkébe kerültünk, tehát a Tavas-barlang felkeresését a következő tapolcai jövetelünk időpontjára halasztottuk.
A könnyen követhető turista jelzést követtük a városon át, majd elhagytuk vele együtt az vásros elkerülő utat keresztezve.
A bitumenes úton haladt az utunk kifelé a városból elég hosszú szakaszon.
Erről a szakaszról annyit lehet mondani, hogy rossz idő, és a hétvége ellenére nagy forgalmú a Tapolcára vezető út.
Pár száz méter után utunk keresztezi a vasút vonalat, amin mi is érkeztünk. A Csorda kút az út mellett volt, de nem kerestük fel, mert egyrészt még csak most indultunk, másrészt elég víz volt már a cipőnkben.
A Papmajor mellett elhaladva, már vártuk, hogy a szőlők megjelenjenek, hogy aztán elinduljuk a Szent György-hegy oldalába, hogy a tetejére feljussunk.
A felettünk magasodó, és közeledő Szent György-hegy lejtőin lassan megérkeztek az ültetvények, és az egyik szélső úton meg is indulhattunk a hegynek fel.
Az út szép lassan kanyargott, és emelkedett fel a Badacsonyi szőlők között a hegyre.
Ki kell emelni, hogy nagyon szép rendezett szőlőt figyelhetünk meg a hegyen.
A kisebb szőlészetek is rendben vannak tartva. Szép épületek között vezet fel az út.
Sajnos nem invitáltak be minket egy pincébe sem, pedig jól esett volna egy jó pohár bor.
A szőlő területek, a hegy tetejéhez közeledve kicsit megkoptak, és a házak nyaraló jellegűvé váltak.
Aztán lassan egyhanyagoltabb telkeket is láthatunk, és az utunkon is látszik, hogy nem nap, mint nap járnak már erre.
Egy kicsit benőtt emelkedő mellett a lerobbant Bogdány-kút mellett elhaladva felértünk a Szent György-hegyi turistaházhoz. Az épülett melletti öreg fán hamar megtaláltuk az Országos Kéktúra pecsétet, amit elhelyeztünk a füzetünkben.
Kajálás után indultunk tovább a Bazaltorgonák irányába. Nagyon szép természeti képződmények, érdemes meglátogatni.
A csúcs közelébe érve, szintúton a hegy túloldalára sétátunk, hogy ott lesétáljunk a hegyről, szintén a szőlővel beépített domboldalon.
Itt is szépen rendezett keretek között haladt az utunk.
A meredek levezető út hamarosan elérte, a jelzett Oroszlányfejű kutat, amiből sajnos nem tudtunk vizet venni, mert épp valamilyen felújítást végeztek rajta.
A Tarányi présház és a Lengyel kápolna következet hamarosan, ekkor már szinte le is értünk a hegyről.
Mindkét látványosság rendben tartott szép állapotban volt, jó látni a gondosságot.
A présház után mint írtam is, szinte már lent voltunk az út magasságában, csak ki kellett hozzá sétálni a kerteken, földeken keresztül a kereszteződéshez, ahonnan már látszott a következő célpontunk a szigligeti vár.
Újra műúton kellett haladnunk végig Szigliget elejéig, a vár feljárójáig.
Nem különösebben szeretek ilyen úton haladni, és nagyon sok látványosság sem szokott az elmellőző autókban lenni, dehát a nádas réten mégsem lehet átjárni. Azért ha kilép az ember egy jó félórás sétával le lehet tudni a távot.
Felsétáltunk a várhoz a várhegyre, de mivel későre járt, úgy döntöttunk, hogy majd másnap keressük fel a romokat, így a pecsét keresésére indultunk.
A bezárt várban nem lehetett, így egy közeli bor árusnál megtudtuk, hogy a településen hol találjuk a hölgyet, akinél a pecsétet megszerezhetjük. Nem találtuk otthon, a fia pedig nem tudott segíteni a pecsételésben, így megegyeztünk vele, hogy másnap beugrunk hozzájuk.
Tovább indultunk tehát, hogy a maradék kis távolságot letudjuk a Szigliget-Badacsonytördemici vasútállomásig.
Az Avasi templomromnál még fényképeztünk párat, aztán haladtunk is tovább a Eger-patak felé.
A Szigligetről Badacsonytördemicre vezető út szinén a két község között vetező aszfaltozott úton haladt, ennek megvolt az az előnye, hogy így a lemenőben lévő nap fényeinél is könnyen tudtunk haladni a vasútállomás felé.
Megérkezésünk után beugrottunk még a forgalmi ügyeletre megszerezni a pecsétet a füzetünkbe.
Alig vártuk, hogy a szállásra, és az étterembe jussunk.
Egy kellemes átmelegítő füdés után egy csodálatos vacsorát töltöttünk el a panzió éttermében, majd pár pohár bor átsegített az álom kapuján, nem kellett ringatni.
