Erdőhorváti - Sárospatak
A túra útvonala:
Erdõhorváti
-
Litka-patak
-
Puszta-vár (Solymos-vára)
-
Komlóska
-
Alsó-Püdinka
-
Sárkány-forrás
-
Hofmann-emlékhely -
Hofmann-forrás
-
Pogány-kút
-
Hercegkút
-
Sárospatak, a sárospataki-vár
Sárospatakra utaztunk ki autóval, mivel ezt terveztük be végállomásnak.
4-kor keltünk, hogy 3/4 6-ra kiérjünk Sárospatakra. Nem volt egyszerû, de megtaláltuk, hogy Olaszliszkára kell kiutaznunk, és kb. fél órás várakozás után tudunk onnan tovább indulni.
A kis pihenõt kihasználva elfogyasztottuk reggeli kappucsínónkat, majd a buszra szálltunk.
A busz Erdõhorváti közepén a templomnál tett le, ahol meg is találtuk a
turista jelzésünk.
A csendes kis településbõl a kivezetõ úton indultunk el Komlóskát véve célba.
Az idõ jónak ígérkezett, így amellett döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki Pusztavár romjainak a felkeresését sem.
Kb. 2 kilométer séta után jobbra felfedeztük a
turista jelzést, és elindultunk a dombon felfelé.
A környezetébõl jelentõsen kiemelkedõ domboldalt vettük célba. A folyamatosan emelkedõ ösvény egy túlságosan még nem kitaposott erdei útra tévedt, de a jól megtalálható jelzések mentén vezetett fel az utunk.
A vár alá érkeztünk ki az erdõbõl. Itt már erõsen fújt a szél, és az idõjárás kezdett rosszabbra fordulni.
A kis rétrõl egy kiépített lépcsõ segíti egy darabig az utunk, majd a köveken kell a várba feljutni. Ez esõ után nem lehet egyszerû mutatvány.
Nekünk sem volt egyszerû dolgunk, mert a szél majd levitt a szikláról. Itt jegyezném meg, hogy soha többet nem fogunk idõjósokra hallgatni, mert a tippelés sem jön be nekik, és a várható 26 fokra tekintettel nem hoztunk magunkkal széldzsekit sem.
Visszatérve a túrára és a Psuztavár (Solymos-vára) romjaira azt kell mondjam, hogy az egyik legszebb zempléni kilátásnak lehet részese az ide látogató.
Óriási méretû látóhatár tárul a szemünk elé. Kicsit még megpillanthatjuk Erdõhorváti szélsõ házait, és Komlóskára is teljesen ráláthatunk. Nem szeretnék itt megfelelõ földrajzi tudás nélkül találgatásokba belefolyni, de bizton állíthatom, hogy tiszta idõben a Zemplén nagy része belátható.
A romokat végig jártuk, majd elindultunk vissza, hogy a réten keresztül az itt található tanösvényen leereszkedjünk a közel 200m mélységben alattunk látott településre.
Az erdõben az óriási szél miatt óvatosan haladtunk, mert tartottunk tõle, hogy valamelyik kiszáradt fa nehogy leboruljon.
Komlóskára így egy hátsó kis utcán jutottunk be, majd a fõutcára indultunk, hogy felkeressük a Ruszin-tájházat. Itt kellett volna ugyanis pecsételnünk.
Sajnos csak annyi információt tudtunk itt beszerezni, hogy az önkormányzatnál lehet a bejutást kérni, így egy kocsmában szereztünk pecsétet, hogy itt jártunk. Ekkor kezdett el szitálni az esõ, miközben elindultunk, hogy a
közös jelzésen elhagyjuk a falut. Ekkor találtuk meg egy táblán a nyilat, hogy merre kell a kulcsot megszerezni. Az idõjárás miatt inkább indultunk tovább. Az Alsó-Püdinka részen találkoztunk egy helyi lakossal, aki azt javasolta, hogy sietõsre vegyük, mert jón az esõ.
Kicsit megszaporáztük a lépteink, és egy esernyõ támogatásával haladtunk az utunkon a Sárkány-forrásig. Igazi nagy esõ nem volt, és mire oda értünk tulajdonképp el isállt. Bár a borulás megmaradt, de a talajon az sem látszott, hogy pár perce még csepergett.
A forrást elhagyva értünk a
keresztezõdéséhez. Itt a zöld szín távozását jól tudtuk követni, de a
folytatását nem találtuk meg. Több jobbra esõ és a térképnek megfelelõ dózerolt úton elindultunk, de párszáz méter jelzéshiányos taposás után visszatértünk az induló állomásra.
Így utólag az az érzésem, hogy az újonnan készített út, és a gerincen a Hofmann-emlékhely felé vezetõ út között kellett volna ösvényt keresnünk.
A Hofmann-emlékhely felé vezetõ úton indultunk hát el. Gondolván, hogy valamicske köze lehet a közelben lévõ forráshoz.
Így a domboldalban, néha a gerinc közelében haladva a Hofmann-forrás közelében található pihenõt pillantottuk meg. Azonban tovább haladtunk az emlékhely felé, majd szintén a visszakanyarodó utat követve visszamentünk a pihenõ helyhez, ahol meg is találtuk a
turista jelzést.
A helyes irányt megerõsítettük a tájoló segítségével is, és nekivágtunk a Hercegkutat takaró hegyvonulat megmászásának.
A folyamatos emelkedõ csak a gerinc könyéken kegyelmez az arra haladónak, kicsit lankásabbá téve az ösvényt.
Kiöregedett, kissé elhagyott szõlõ ültetvények jelentek meg. Egy-egy már azt mutatta, hogy ha nem is nagyon gondos, de van gazdája, és a metszést legalább elvégezték.
Egy kanyar után aztán az erdõsáv szélén megpillantottuk a Pogány-kút helyét jelzõ oszlopot.
A Pogány-kút szépen kiépített, és lehet mondani, hogy rendbetartott pihenõ hely akár nagyobb csoportok fogadására is alkalmas. Igaz vizet érdemes hozni, mert legalábbis nekem nem volt ingerenciám megkósolni a kút vizét.
Esõbeálló, sütõhely, több pad, és még egy wc is van a helyen, így összkomfortosnak mondható a turista pont.
Kicsit elidõztünk, mivel már a túra végén tartottunk.
A Pogány-kút-alja mentén tovább haladtunk a szõlõk mentén, és kis séta után megpillantottuk Hercegkút emeletes pincesorát is a távolban, amely kicsit a település felé magasodik.
Egy szélsõ utcába értünk és a kihelyezett iránymutató táblákat követve felkerestük a Sváb tájházat.
Sajnos azt tapasztaltuk, hogy kiégett a látványosság, aminek a nyomat még fel lehetett fedezni, így itt is szintén egy kocsmában szereztünk pecsétet a Rákóczi-túra igazoló füzetünkbe.
Sokat nem akartunk idõzni, így tovább is indultunk a
jelzés mentén.
Hercegkút kivezetõ útja a pincesor felé vezet, majd a Hotyka-patak mentén megkerüljük a Gombos-hegyet és két kis hídon átkelve lassan kiérünk a 37-es számú fõútra.
Az út nagy forgalma miatt óvatosan haladtunk a kemény útszélen, és a körforgalomnál mi is betértünk a városba.
Visszamentünk a vasútállomáshoz, ami közösen látja el a volán pályaudvar szerepét is.
Autóba ültünk, és a várhoz hajtottunk.
Egy rövid sétát követõen kiálltuk a sorunk a jegypénztárnál, ahol egy nagyon kedves hölgy volt, aki mindenkit kiszolgált elõttünk, és végezetül csak elénk rakta a pecsétet, hogy használjuk egészséggel.
Ezzel teljesítettük a Zempléni Rákóczi túra kiírást.
