Erdőhorváti - Sárospatak
A túra útvonala:
Erdőhorváti
-
Litka-patak
-
Puszta-vár (Solymos-vára)
-
Komlóska
-
Alsó-Püdinka
-
Sárkány-forrás
-
Hofmann-emlékhely -
Hofmann-forrás
-
Pogány-kút
-
Hercegkút
-
Sárospatak, a sárospataki-vár
Sárospatakra utaztunk ki autóval, mivel ezt terveztük be végállomásnak.
4-kor keltünk, hogy 3/4 6-ra kiérjünk Sárospatakra. Nem volt egyszerű, de megtaláltuk, hogy Olaszliszkára kell kiutaznunk, és kb. fél órás várakozás után tudunk onnan tovább indulni.
A kis pihenőt kihasználva elfogyasztottuk reggeli kappucsínónkat, majd a buszra szálltunk.
A busz Erdőhorváti közepén a templomnál tett le, ahol meg is találtuk a
turista jelzésünk.
A csendes kis településből a kivezető úton indultunk el Komlóskát véve célba.
Az idő jónak ígérkezett, így amellett döntöttünk, hogy nem hagyjuk ki Pusztavár romjainak a felkeresését sem.
Kb. 2 kilométer séta után jobbra felfedeztük a
turista jelzést, és elindultunk a dombon felfelé.
A környezetéből jelentősen kiemelkedő domboldalt vettük célba. A folyamatosan emelkedő ösvény egy túlságosan még nem kitaposott erdei útra tévedt, de a jól megtalálható jelzések mentén vezetett fel az utunk.
A vár alá érkeztünk ki az erdőből. Itt már erősen fújt a szél, és az időjárás kezdett rosszabbra fordulni.
A kis rétről egy kiépített lépcső segíti egy darabig az utunk, majd a köveken kell a várba feljutni. Ez eső után nem lehet egyszerű mutatvány.
Nekünk sem volt egyszerű dolgunk, mert a szél majd levitt a szikláról. Itt jegyezném meg, hogy soha többet nem fogunk időjósokra hallgatni, mert a tippelés sem jön be nekik, és a várható 26 fokra tekintettel nem hoztunk magunkkal széldzsekit sem.
Visszatérve a túrára és a Psuztavár (Solymos-vára) romjaira azt kell mondjam, hogy az egyik legszebb zempléni kilátásnak lehet részese az ide látogató.
Óriási méretű látóhatár tárul a szemünk elé. Kicsit még megpillanthatjuk Erdőhorváti szélső házait, és Komlóskára is teljesen ráláthatunk. Nem szeretnék itt megfelelő földrajzi tudás nélkül találgatásokba belefolyni, de bizton állíthatom, hogy tiszta időben a Zemplén nagy része belátható.
A romokat végig jártuk, majd elindultunk vissza, hogy a réten keresztül az itt található tanösvényen leereszkedjünk a közel 200m mélységben alattunk látott településre.
Az erdőben az óriási szél miatt óvatosan haladtunk, mert tartottunk tőle, hogy valamelyik kiszáradt fa nehogy leboruljon.
Komlóskára így egy hátsó kis utcán jutottunk be, majd a főutcára indultunk, hogy felkeressük a Ruszin-tájházat. Itt kellett volna ugyanis pecsételnünk.
Sajnos csak annyi információt tudtunk itt beszerezni, hogy az önkormányzatnál lehet a bejutást kérni, így egy kocsmában szereztünk pecsétet, hogy itt jártunk. Ekkor kezdett el szitálni az eső, miközben elindultunk, hogy a
közös jelzésen elhagyjuk a falut. Ekkor találtuk meg egy táblán a nyilat, hogy merre kell a kulcsot megszerezni. Az időjárás miatt inkább indultunk tovább. Az Alsó-Püdinka részen találkoztunk egy helyi lakossal, aki azt javasolta, hogy sietősre vegyük, mert jón az eső.
Kicsit megszaporáztük a lépteink, és egy esernyő támogatásával haladtunk az utunkon a Sárkány-forrásig. Igazi nagy eső nem volt, és mire oda értünk tulajdonképp el isállt. Bár a borulás megmaradt, de a talajon az sem látszott, hogy pár perce még csepergett.
A forrást elhagyva értünk a
kereszteződéséhez. Itt a zöld szín távozását jól tudtuk követni, de a
folytatását nem találtuk meg. Több jobbra eső és a térképnek megfelelő dózerolt úton elindultunk, de párszáz méter jelzéshiányos taposás után visszatértünk az induló állomásra.
Így utólag az az érzésem, hogy az újonnan készített út, és a gerincen a Hofmann-emlékhely felé vezető út között kellett volna ösvényt keresnünk.
A Hofmann-emlékhely felé vezető úton indultunk hát el. Gondolván, hogy valamicske köze lehet a közelben lévő forráshoz.
Így a domboldalban, néha a gerinc közelében haladva a Hofmann-forrás közelében található pihenőt pillantottuk meg. Azonban tovább haladtunk az emlékhely felé, majd szintén a visszakanyarodó utat követve visszamentünk a pihenő helyhez, ahol meg is találtuk a
turista jelzést.
A helyes irányt megerősítettük a tájoló segítségével is, és nekivágtunk a Hercegkutat takaró hegyvonulat megmászásának.
A folyamatos emelkedő csak a gerinc könyéken kegyelmez az arra haladónak, kicsit lankásabbá téve az ösvényt.
Kiöregedett, kissé elhagyott szőlő ültetvények jelentek meg. Egy-egy már azt mutatta, hogy ha nem is nagyon gondos, de van gazdája, és a metszést legalább elvégezték.
Egy kanyar után aztán az erdősáv szélén megpillantottuk a Pogány-kút helyét jelző oszlopot.
A Pogány-kút szépen kiépített, és lehet mondani, hogy rendbetartott pihenő hely akár nagyobb csoportok fogadására is alkalmas. Igaz vizet érdemes hozni, mert legalábbis nekem nem volt ingerenciám megkósolni a kút vizét.
Esőbeálló, sütőhely, több pad, és még egy wc is van a helyen, így összkomfortosnak mondható a turista pont.
Kicsit elidőztünk, mivel már a túra végén tartottunk.
A Pogány-kút-alja mentén tovább haladtunk a szőlők mentén, és kis séta után megpillantottuk Hercegkút emeletes pincesorát is a távolban, amely kicsit a település felé magasodik.
Egy szélső utcába értünk és a kihelyezett iránymutató táblákat követve felkerestük a Sváb tájházat.
Sajnos azt tapasztaltuk, hogy kiégett a látványosság, aminek a nyomat még fel lehetett fedezni, így itt is szintén egy kocsmában szereztünk pecsétet a Rákóczi-túra igazoló füzetünkbe.
Sokat nem akartunk időzni, így tovább is indultunk a
jelzés mentén.
Hercegkút kivezető útja a pincesor felé vezet, majd a Hotyka-patak mentén megkerüljük a Gombos-hegyet és két kis hídon átkelve lassan kiérünk a 37-es számú főútra.
Az út nagy forgalma miatt óvatosan haladtunk a kemény útszélen, és a körforgalomnál mi is betértünk a városba.
Visszamentünk a vasútállomáshoz, ami közösen látja el a volán pályaudvar szerepét is.
Autóba ültünk, és a várhoz hajtottunk.
Egy rövid sétát követően kiálltuk a sorunk a jegypénztárnál, ahol egy nagyon kedves hölgy volt, aki mindenkit kiszolgált előttünk, és végezetül csak elénk rakta a pecsétet, hogy használjuk egészséggel.
Ezzel teljesítettük a Zempléni Rákóczi túra kiírást.
