Jelvényszerző túramozgalom leírások

Túra tájegység: Mátra

Kodály Zoltán Emléktúra a Mátrában jelvényszerző túra mozgalom leírása

Kodály Zoltán Emléktúra a Mátrában - Jelvényszerző túramozgalom kiírása


A túramozgalom szervezője: Magyar Természetbarát Szövetség Gyöngyös Városi Bizottsága
3200 Gyöngyös, Fő tér 13. Tel.: 37 / 316-400
A túra útvonala: Galyatető Nagyszállótól az Országos Kéktúra útvonalán Piszkés-tető, Mátraszentlászló és Mátraszentistván érintésével az Ágasvári turistaházig. Innen a sárga sáv jelzésen Tar község vasútállomásáig. A túra ellenkező irányban is teljesíthető.
A túra adatai: Táv: 18 km
Szintemelkedés: 100 m (ellenkező irányban 900 m)
Bélyegzési helyek:
  1. Galyatető, Kéktúra bélyegző
  2. Mátraszentistván, Kéktúra bélyegző
  3. Ágasvári turistaház, Kéktúra bélyegző
  4. Tar vasútállomás, MÁV-bélyegző
  5. Tar, 1248. sz. TKM-bélyegző
A teljesítés igazolása: A túra igazolása túrajelentés kiállításával történhet.
A jelvény odaítélése: A túrajelentést a gyöngyösi Tourinform irodában (Fő tér 10., Tel.: 37 / 311-155) kell leadni, a teljesítők itt kapják meg a jelvényt térítésmentesen.
Látnivalók a túra útvonalán:
  1. Galyatető Nagyszálló földszintjén Kodály Zoltán emlékszoba életképekkel, fényképekkel, szobrokkal.
  2. Galyatető, Magyarok Nagyasszonya kápolna.
  3. Galyatető, Péter hegyese kilátó.
  4. Piszkés-tető, csillagvizsgáló (csak előzetes bejelentésre látogatható).
  5. Szamár-kő, Ágasvár (a kék háromszög leágazáson).
  6. Ágasvári turistaház.
  7. Fenyvespuszta, Dr. Tuzson János arborétum (a sárga + leágazáson).
  8. Felső-csevicekút szénsavas, vasas iható vizű gyógyforrás.
  9. Fehér-kőbánya a Csevice-völgy északi oldalán.
  10. Tar, Pokoljáró Tar Lőrinc várkastélyának romjai (a sárga L leágazáson).
  11. Tar, katolikus templom a XIII. századból.
  12. Tar, Sztúpa (buddhista békeszentély).
Kodály Zoltán (1882-1967) Kodály Zoltán egész életében szenvedélyes turista volt, többek között ez is vonzotta a Mátrához. Hosszú sétái közben a magával vitt kis szétnyitható turistaszékre ülve gyakran gyönyörködött a táj szépségében, s közben érlelődtek nagyszerű gondolatai. Kirándulásai elvezették az eldugott kis falvakba, ahol tisztelettel hallgatta az ott élők énekét. Nagy benyomást tett rá egy fiatal anya, aki egy terebélyes fa alatt, hol szlovákul, hol magyarul énekelve az altatódalt, ringatta kicsinyét. Mosolyogva adott neki biztatást, hogy minél több népdalt tanuljon meg, és minél többet énekeljen gyermekének. Az itt szerzett élmények megjelentek műveiben is.

Rendszeresen síelt a Mátrában, sétált, járta a hegyeket. Ismert minden fát és bokrot. Ismerte az embereket, ismerte otthonukat. "Sej, a tari réten", "Apcon lakom, keress meg" - ezeket a mátraaljai községeket kevésbé ismerné az ország nagyszabású kórusműve, a Mátrai képek nélkül. Mint ahogy a pásztorból lett betyár, Vidróczki nevét is. Dalokat kapott a Mátra népétől, és örökbecsű remekművel, a Mátrai képekkel "fizetett" értük.

Tudjuk: a természethez erős szálak fűzték. Fiatal korában úgy járta a Mátrát, hogy az éjszakai vonattal Pásztóra vagy Tarra utazott, és gyalog mászta meg a gerincet, majd leereszkedett a túlsó oldalon. Ott aludt, ahol érte az álom. Így figyelhette meg a természet hangjait is. Az éjszakai hegyvilág, a napkelte és naplemente harmóniákban visszhangzott benne. Másként aligha írhatta volna meg az Esti dalt, a Hegyi éjszakákat. Egy havas vasárnapon elvállalta a lenn rekedt kántor helyett a mise zenei szolgálatát. Akkori feljegyzéseiből született a Csendes mise orgonára, majd szólóhangokra, kórusra és nagyzenekarra írva, a Missa brevis.

Azt tette Kodály a Mátrában, amit egész életében tett: népdalokat gyűjtött, komponált, a zeneoktatás ügyével, tágabb értelemben egy ország, egy nép gondjaival foglalkozott. Annak a táblának tehát, amelyet a hálás utókor elhelyezett a galyai templom falán, van mire emlékeztetnie. Mindenek előtt arra, hogy másfél évtizeden át Galyatető adott otthont századunk egyik legnagyobb magyarjának.

Ő maga mindig többre tartotta a tettet a szónál, a munkás hétköznapot a munkát pótló ünneplésnél. Ünnepeljünk tehát az Ő szellemében, munkálkodva a köz javán ki-ki a maga képessége szerint, legjobb tudásával, soha nem lankadó szorgalommal. Az Ő immár elvégzett, s a mi elvégzendő munkánkra emlékeztessen a száz esztendős Kodály emléktáblája, ércnél maradandóbban, örökkön-örökké.