Petőfi Sándor nemcsak a legnépszerűbb magyar költő, hanem a legnagyobb ismert magyar gyalogtúrázó, valóságos csavargó is, aki többször, széltében-hosszában bejárta az országot, ami még akkortájt nem ekkora volt, tehát nem kis teljesítmény egy olyan embertől, aki nem rendelkezett jó fizikai adottságokkal, sőt: bal lábára sántított, mivel térdkalácsa hiányzott. Egyik kortársa visszaemlékezése szerint sík terepen nem lehetett vele tartani a tempót, de ha emelkedőhöz értek, erősen lelassult, járása nehézkessé vált.
Akárhogy is volt, mai napig példaértékűnek tekintjük, amit országjárás kategóriában véghez vitt. Sok ember szereti a verseit, csodálja hazaszeretetét, történelmi nagyságát, vagy éppen fent említett tevékenységét. Éppen ezért furcsa, hogy eleddig nem volt a személyéhez, életéhez köthető túramozgalom, amely érintené Petőfi Sándor életének fontosabb állomásait, végigjárná néhány fontosabb útvonalát, tiszteletét tenné sorsdöntő, mára történelmivé vált helyszíneken.
A Járóföld Turista Egyesület 2009. március 15-től kiírta az "Az én Petőfim" / "Petőfi Nyomában" elnevezésű túramozgalmat. A mozgalom két fokozatú, csak az első fokozat teljesítése után van lehetőség a második fokozat elérésére.
Az első fokozat teljesítése során a vállalkozó szellemű Petőfi-tisztelők - szabadon választott módon: autóval, motorral, biciklivel, gyalog - felkeresik a költő életrajzából ismert fontosabb helyszínek közül a 4 kötelezően kijelöltet, valamint a szabadon választhatók közül 8 db nekik tetszőt. A teljesítés igazolása múzeum esetében TKM-, vagy ettől eltérő múzeumi bélyegzővel lehetséges, más látnivalók esetében elfogadható bármilyen, az adott település nevét tartalmazó pecsét lenyomata is.
A válogatás mindenki esetében más, személyes érdeklődésnek, utazási lehetőségeknek megfelelően alakul, ezáltal mindenki összerakja a neki legszimpatikusabb Petőfi-képet, vagyis mindenkinek meglesz: "Az én Petőfim"-je.
Az egyes helyszínekhez kapcsolódó idézetek Petőfi Sándor különböző útleírásaiból válogatott szemelvények.
6050, Lajosmizse, Vendel utca 25.
santaoz@freemail.hu
Oklevél és Petőfi Sándort ábrázoló kitűző. A kitűző ára 300 Ft, amit csekken kell elküldeni a fenti címre, ezen kívül egy felbélyegzett válaszborítékot kell mellékelni az igazolólap mellé.
"Aggtelekre érvén, vezetőt hívattam s fáklyákkal ellátva magunkat, elindulánk a barlangba, melyet Baradlának neveznek ottan, s mely mindjárt a falu mellett van. A kálvinista rektor künn ácsorgott a ház előtt; vezetőim meghívására ő is hozzánk szegődött. Bementünk. Oh, ti szűkkeblü emberek, kik mindenben örökké szabályokat kerestek és állittok, jertek ide és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt! Soká tünődtem: mint eredhetett e barlang? És kitaláltam. Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogulván, másfelé fordultak. Képzelhetni, mint fáradtak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg e félig kész pokol oldalairól és tetejéről. Mint említém, a falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is nevemet." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Aggtelek, Baradla-barlang
"Aszód! Hanem ezt nem olvasnod kellene a flegmatikus papírról, de hallanod, ah, amint ajkaimról legördül társaságában az elandalodás sóhajtásának: Aszód! - Csak egyszer kellene ezt a szót tőlem hallanod, s azonnal kitalálnád, hogy én itt három esztendőig tanultam... akarom mondani: jártam iskolába. S mily eseménydús három esztendő! 1. Itt kezdtem verseket csinálni - 2. Itt voltam először szerelmes - 3. Itt akartam először színésszé lenni." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Aszód, Szontágh lépcső 2.
"Éjfél lett, mire Gyarmatra értünk. Szép csillagos, holdas éj volt. Az egész város fölött némaság lengett, csak egy pár kocsmából hallatszott hegedű- és bőgőszó s az ivók egy-egy kurjantása. Másnap vásár volt. A vásár legkedvesebb látványaim egyike. Átaljában mindazon hely és alkalom, hol minél több embert láthatok. Én a természetnek is meleg barátja vagyok; de hiába, egy szép hölgyet, egy részeg embert stb. mégis sokkal nagyobb gyönyörűséggel szemlélek, mint akármi tájat. Gyarmaton megnézvén az igen szép megyeházat, s a most épülő roppant börtönt s a vásárban egyet fordulván, elindultam Vácra." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Balassagyarmat, Palóc liget
"Mingyárt a Rákos mellett esik Cinkota, hol a hires kántor s egyik nagyapám szendereg az úrban. Egyiket sem ismertem ugyan, hanem azért béke hamvaikra." (Úti levelek -1847)
Cím: Cinkota, Georgina utca
"Voltál-e már Debrecenben, barátom? láttad-e e pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot? Ha porba vagy sárba akarsz fúladni, csak ide jőj, itt legkönnyebben célt érhetsz; de az orrodat jól befogd, mert különben, mielőtt megfúlnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta. Mennyi szalonna, mennyi hízott disznó van itt! a szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája, épen mint az idevaló híres talyigás lovaknak. Itt ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak." (Úti levelek -1847)
Cím: Debrecen, Szent Anna utca 21.
Cím: Füzesabony, Hunyadi u. 35.
Cím: Gödöllő, Petőfi tér 16.
"Hortobágy, dicső rónaság, te vagy az isten homloka. Megállok közepeden s körültekintek oly elragadtatással, milyet nem érez a svájci az Alpeseken, milyet csak a beduin érez Arábia sivatagjaiban. Milyen szabadon lélekzem, mint tágul keblem!
Mennyivel hosszabb utat tesz itt a nap, mint máshol! Megmérhetetlen a láthatár, s olyan, mint egy kerek asztal, leborítva az ég világoskék üvegharangjával, melyet egy felhőcske sem homályosít. Gyönyörű tavaszi nap van. Az útfélen itt-ott egy-egy pacsirta emelkedik fölfelé dalán, mint fonalán a pók. Néhány lépésnyire az uttól csillog egy kis tó, szélén sötétzöld káka és világoszöld sás; mellette bíbicek nyargalásznak búbos fejeikkel, s a tó közepén nagyokat lép hosszú, piros lábaival a melankolikus gólya. Egy dűlőföldnyire legel a gulya; hosszú botjára támaszkodva áll mögötte a gulyás és megemeli előttünk kalapját, nem szolgaiságból, mint a felföldi német és tót, hanem emberségből, mint magyarhoz illik." (Úti levelek - 1847)
Cím: Hortobágy, Nagycsárda és József Attila utca 1.
Cím: Kecskemét, Arany János utca és Luther udvar
Cím: Kiskunfélegyháza, Szent János tér 9. és Petőfi tér
Cím: Kocsér, Kőröstetétleni út (külterület)
Cím: Kunszentmiklós, Kossuth tér 1/b
Cím: Maglód, Petőfi tér
Cím: Miskolc, Tanácsház tér 7.
Cím: Osffyasszonyfa, Kossuth Lajos utca 44., volt Salkovics-ház és külterület
Cím: Penc, Rákóczi utca 25.
"Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai. Először is a várat néztem meg, mely hajdan Rákócziaké volt, most pedig valami Preczenheimé. A várból mentem a kollégiumba, telt poharak- és víg diákokhoz. Magam is hozzáláttam. Szükség is volt rá. Felejteni akartam, hogy magyar vagyok." (Úti levelek - 1847)
Cím: Sárospatak, Rákóczi utca 17.
"Tennap reggel Ujhelybe rándultam Kazinczy Gábor barátomhoz, s a napot nála és vele töltém, milyen pompásan? ezt csak az képzelheti, ki Kazinczyt ismeri. Valódi csodagyermeke a természetnek a szónoklatban." (Úti levelek - 1847)
Cím: Sátoraljaújhely, Dózsa György utca 11.
Cím: Szabadszállás, Petőfi Sándor utca, Kálvin tér 1. és a temető
"A Tiszán innen fekszik Cseke, és a csekei temetőben Kölcsey Ferenc. Tavaly ősszel egypár hétig laktam itt, s meg-meglátogattam a szent sírt, melyben a legnemesebb szívek egyike hamvad. Halmánál nincs kőszobor, mégcsak fejfa sincs, melyre neve volna fölírva; de nincs is rá szükség, mert az odalépő vándornak szívdobogása megmondja, ki van ott eltemetve. Csendes e táj; a városok, a nagyvilág zaja nem hangzik idáig. A nagy férfi sírja körül csak a szellő rezgeti a tövisbokrokat, a tövisbokrok virágain vadméhek donganák, s távol az andalgó Tisza halkan mormogja dalát, hogy a koporsónak álmát meg ne zavarja." (Úti levelek - 1847)
Cím: Szatmárcseke, Táncsics utca
"Ujhelytől félórányira éjszak felé esik Széphalom, Kazinczy Ferenc egykori lakása. Nevét megérdemli, mert festői szépségű táj. Különben pedig szent hely, szent az öreg miatt, kinek ott van háza és sírhalma. Kötelessége volna minden emelkedettebb lelkű magyarnak életében legalább egyszer odazarándokolnia, mint a mohamedánnak Mekkába. És mégis jobb, ha nem mentek oda, mert nagyon erőslelkűeknek kell lennetek, hogy azon sírhalomnál meg ne esküdjetek, miszerint a hazáért soha, de soha egy lépést is tenni nem fogtok." (Úti levelek - 1847)
Cím: Sátoraljaújhely-Széphalom
Cím: Székesfehérvár, Géza Nagyfejedelem tér
"A legkárhozatosabb vekszák egyike, ha az ember Vácra siet, hogy a gőzösön még aznap Pestre érjen, s gőzös öt-hat perccel előbb indul el onnan, mint az ember ott terem. Így jártam. Amint a váci hegyről leereszkedtem, ott ment a gőzös épen alattam, s mire a városba értem, a gőzös már ement. Vácon kellett az éjt töltenem. És ez kínos éj volt! Valami kísértet bolygatott, nagyszerű, méltóságos alak, de minden tagja összezúzva. Másnap reggel tudtam meg: ki volt? Azon fogadóban, melyben háltam, van a színpad; az előttem megjelent éji kísértet kétségkívül az itt agyonvert színművészet szelleme vala."
Cím: Vác, Vasútállomás
"Beje Gömör megyebeli falu Rimaszombat és Rozsnyó között. Ezt nem a te kedvedért mondom, barátom, aki úgyis tudod, hanem azok kedvéért, akik nem tudják és vajhmi nagy ezeknek az ő száma. Itt vagyok Bején, mégpedig a papnál, tiszteletes Tompa Mihály barátunk és kollegánknál. Víg napokat élünk, de mindazáltal csalatkozol, ha azt hiszed, hogy kevesebbet civakodunk, mint hajdan nálad Eperjesen. Minden pillanatban összeveszünk." (Úti levelek - 1847)
Cím: Szlovákia, Beje, Szent-Iványi-kúria
"Kassára úgy uzsonnatájban értünk, s az eperjesi szekér csak másnap indult, s így az éjjet ott töltém. Gyalázatos fogadónak leggyalázatosabb szobájába esvén, restelltem otthon maradni. Bejártam a várost. Bevetődtem a színházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban. Én is játszottam, de soha sem nyaggattuk így halálra a művészetet, mint ezek. Oh, városa Kassának! vagyon a te környékedben bősége az erdőségnek, melynek fáin teremnek ágak, különösen alkalmatosak furkósbotokra; és te városa Kassának, még sem használod ezen ágakat fegyverekül, hogy velük kiugrasd falaid közül a művészetnek ezen halálos ellenségeit; oh nem, te ezt nem teszed, sőt inkább seregestül csődülnek mindkét nembeli lakóid, s hallgatják - a gyönyör tengerében fuldokolva - az irgalmatlan ordításokat és hebegéseket " (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Kassa, ?
"Eperjesen Kerényi Frigyeshez szállottam, s nála tölték egy hónapot. Vannak házak, melyekbe mihelyt belépek, úgy érzek, mintha otthon volnék; vannak ismét, mikbe sehogy sem tudom magam otthonosítani. Így vagyok a városokkal is. Eperjes azok egyike, hol az első pillanatban otthon voltam. Tudj' isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes; csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske" (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Eperlyes, ?
"Reggel indultunk s délután értünk Lőcsére. Még aznap tovább akartunk utazni, de a város minden lova - még a postamester is - szántani volt. Ennélfogva a nap hátralevő részét a vén Lőcsébe kelle töltenünk, melyben igen sok szép fiatal leányzó szívecskéje dobog, de nem a magyar nyelvért, s ezért, bármi szépek, nem méltók, hogy róluk többet szóljak. Amelyik leány nekem tetszeni akar, magyar legyen az lelkestül-testestül, különben zsebkendőjét sem emelem fel a földről, ha leesik; de az igaz magyar leányért, oh, azért mindent megtennék, amit csak hősi elszántság tehet, még meg is házasodnám." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Lőcse (Levoca)
"Másnap jókor reggel Késmárkra értünk, a Kárpátok tövéhez, és ... esős idő volt. Egy fikarcot sem láthattunk a Kárpátokból. Délelőtt meglátogattam Kerényivel Hunfalvy Pált, a tanítványaitól általánosan szeretett professzort... ezt azért hozom föl, mert oly ritkaság, mint most nálunk a józan és becsületes kritikus. Megnéztük Tököly várát, melynek még legépebb része a kápolna, bár ebben is már hanyatt fordulva hevernek a földön a szentek és angyalok; szegények!" (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Késmárk (Kezmarok)
"Három hetet töltöttem Iglón, melynek lakói és tájéka egyaránt gyönyörködtettek. A Kárpátok egészen oda látszanak, de ottlétem alatt tán sohasem álltak köd- vagy felhőtlenül; s e derű-borúban úgy tetszettek nekem, mintha volnának a természet oltára s a felhő és köd körülötte a tömjénfüst." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Igló (Spiska Nova Ves)
"A napokban megnéztük Murány várát, mely ide valami hat órajárás. Aki valaha Gömörbe vetődik, nagyot vétkezik maga ellen, ha ezt meglátogatni elmulasztja. Magyarország legszebb megyéinek egyike Gömör s ennek ismét legszebb vidéke Murány. Gyönyörűségesen vadregényes táj. Szép, derűlt nyári délután jártunk a nevezetes romokon, melyek talán hazánk valamennyi várai között legközelebb álltak a felhőkhöz a mindenfelől szédítő meredekségű kőszikla-ormon. Körös-körül a még magasabb hegyláncon sötét fenyvesek, alant a mélységes völgyben a kéklő köd alatt fehér juhnyájak és tehéncsordák. A nyájak kolompoltak, a madarak daloltak és fütyöltek, távolabb a hámorok zúgtak, mindenütt zaj, életzaj, csak itt fönn a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyúk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend - kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott." (Úti levelek - 1847)
Cím: Szlovákia, Murány
"Három napot valék töltendő Rozsnyón. Rozsnyó völgyben fekszik magas meredek hegyek között, mint az alamizsna-krajcár a koldus kalapjában. Aggtelek felé Pelsőcig hosszu, keskeny völgyön keresztül visz az út; ha ezt a hosszu, keskeny s rozsnyói kerek völgyet valamivel tele öntenék, egy óriási bunkósbot alakulna. Egyébiránt kellemes utazás esik benne. E völgy egy roppant nemzeti zászló is egyszersmind: vörös föld, fehér kősziklák, zöld erdő." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Rozsnyó (Roznava)
"Következő nap Rimaszombatba mentem a rozsnyói luteránus lelkésszel, kinek eszét tisztelni, szívét szeretni tanultam meg. Rimaszombat csinos kis város; de az a két roppant fogadó benne úgy veszi ki magát, (hogy magyarosan szóljak) mint mikor a kis unoka fölteszi nagyfejű öregapja pápaszemét. A város alatt folyt a Rima vize, melyben úgy megfürödtem, hogy majdnem belefúltam. Nem nagy a víz, hanem épen malom alatt esett a fürdés, hol egyenest keresztül akarván csapni, a habok alá sodortattam." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Rimaszombat (Rimavska Sobota)
"Kegytelen a végzet; nem hagy sok időig örűlni
Minket együttlétünk édeni napjainak.
Ámde az a földnek bármely részére ragadhat,
Érted ezen kebel ég, s lészen örökre hived."
Cím: Szlovákia, Selmecbánya (Banska Stiavnica)
"Gömörön megháltunk. Itt kettőt találtam, mi figyelmet érdemel; a torony és a temető. A torony tetején van kereszt, csillag és félhold. A temető pedig páratlan a maga nemében. Oly meredek hegyoldalon fekszik, hogy a halottat - kivált sáros időben - kötéllel kell fölhúzni. Ha megriad a föltámadás trombitája, ezek a szegények borzasztó salto mortálét fognak csinálni, mielőtt rendeltetésök helyére jutnának." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Sajógömör (Gemer)
"Délután két óra tájban Királyhelmecre értem. Fölfegyverkezett étvággyal rohantam a kocsmába, ésvott haltam volna meg éhen, ha történetesen nem lett volna kocsisom tarisznyájában kenyér és szalonna, mert a kocsmárosnak egy árva falatka ennivalója sem volt." (Úti levelek - 1847)
Cím: Szlovákia, Királyhelmec
"Pompás napokat töltöttem Várgedén. Említésre méltó Kubinyi Rudi könyvtára, mely magába foglalja az angol, francia, német, olasz s spanyol irodalom remekeit s csaknem az egész magyar irodalmat. Csak aztán sok ilyen jóravaló ember volna hazánkban, mint Kubinyi Rudi!" (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Várgede (Hodejov)
"Losoncra menvén Várgedéről az út Füleken visz keresztül, hol szinte romokban fekszik az egykor nevezetes vár. Természetes, hogy összejártam; de kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni, hogy amely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak. Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlök Fülek." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Fülek (Filakovo)
"Losoncon egy hetet tölték. Dicsőséges eszem-iszom világ volt... egyébiránt szellemi élvezetek nélkül sem szűkölködtem; mert Losoncon sok lelkes barátom és sok kedves leányka van. Azt is híresztelték- alig értem oda -, hogy házasodom, s hogy kit veszek el, mi rám nézve igen is hízelgő volt; de mindazonáltal e hírt csak mendemondának vagyok kénytelen nyilatkoztatni. Megnyugtatására mindazon hölgyeinek, kik érettem tán titkon epednek, viszontszerelemből várva földi boldogságukat.Losonc igen mulatságos kis város. A deákság gyakran verekedik. Hős fiúk! az idén is agyonvertek egy csizmadia-legényt! Béke hamvaira! És borostyán a ti homlokaitokra, hazámnak ifjú bajnokai! És Losonc egyébként is mulatságos városka. Nem említve fürdőjét, van itt egy úriember, ki ha az utcán mutatkozik, az egész város gyerkőcei fütyölni kezdenek. E hajborzasztó zene kíséri őt utcából-utcába. Az egész história, ha jól értesültem ez: Az említett úriember több gyönyörűséget lel a borban, mint a vízben. Egyszer, midőn volna ilyetén berugott állapotban, megállott közel egy kutyához, s azt füttyeivel csalogatta maga után, de a kutya meg se mozdult, mert hiányában vala a mozdulás egy mellőzhetetlen kellékének: az életnek." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Losonc (Lucenec)
"Megnéztem Gácson a várat. A vár, melyet a Forgách grófok bírnak, nem igen ó: körülbelül a tizenhetedik században épülhetett. Bejártam néhány teremét, melyek közül leginkább vonta magára figyelmemet az, hol a családképek vannak. E képek egyikétől alig tudtam elválni. Egy hölgy volt: szép, fiatal és tébolyodott." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Gács
"Útba esik Hajnácskő. Most már nem is rom, mert tulajdonosa ledöntette végkép." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Ajnácskő (Hajnacka)
"Kirándulást tettük többen Vecseklőre (egy barkó faluba), ahol megháltunk. Van itt fürdő és savanyú víz, mely egészen olyan, mint a parádi, csak gyöngébb egy kissé. Míg itt uzsonnáztunk, Csomai Jóska cigánybandája gyönyörű nótákat húzott Lavotta, Csermák s másoktól; s különösen megragadt - melyet most először hallottam - a karancsaljai nóta. Hogyne! Az ég is derült-borult hallatára, egyfelől nap sütött, másfelől eső esett, szóval, magyar nóta, magyar vigalom megtestesülése volt." (Úti rajzok - 1845)
Cím: Szlovákia, Vecseklő (Vecelkov)
"Ez egy kis falu Kővár vidékén, a Láposvölgyben, Nagy-Bányától egy órányira délre. A táj olyan szép, mintha az én képzeletem után alkotta volna a természet. Hogyan jöttem én ide? kérdezed. Megfelelek rá. E falu egy barátom birtoka. S hol oly édes, de oly édes mézesheteket tölténk Júliámmal, amilyen boldogságot halandó álmodni és elbírni csak képes." (Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, Koltó (Coltau)
Cím: Erdély, Marosvásárhely (Targu Mures) , volt Görög-ház és Teleki-ház
Cím: Erdély, Segesvár (Sighisoara)
Cím: Erdély, Fehéregyháza (Albesti), Ispánkút
Cím: Erdély, Nagyvárad (Oradea), a római katolikus püspöki palota mellett
"Szalontán egy nagy ember lakik, s e nagy ember jó barátom, s e jó barátom Arany János, ,,A Toldi" szerzője. Ha e művet még nem olvastad, ugy hiába beszélnék róla; ha pedig olvastad, ugy fölösleges a beszéd. S e költeményt egy egyszerű falusi jegyző írta e kis szobácskában, melynek hossza öt, széle pedig két lépés; ami tulajdonkép rendén van. Éltem legszebb napjai közé sorozom e hetet, melyet itt töltöttem új barátom családi körében." (Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, Nagyszalonta (Salonta)
"Kolozsvárott vagyok, s még mindig azon tötöm fejemet, hogy csakugyan itt vagyok-e vagy sem? annyiszor indultam már ide s fordultam ismét vissza utközben, hogy végre örökös obsittal küldtem el a reményt, e városba valaha eljuthatnom." (Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, Kolozsvár (Cluj Napoca)
"Szatmár derék város a Szamos partján; van egy nagy piaca, nagy kétágú püspöki temploma, nagy vendégfogadója, kaszinója, készülő szinháza, két cukrásza és két költője... Pap Endre és Riskó Ignác. Kár, hogy mind a kettőnek használatlanul hever s már rozsdásodni kezd lantja, hanem hiszen majd kicsiszolom, hogy meg nem köszönik." (Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, Szatmárnémeti (Satu Mare)
"Kietlen prózai város, azonfelül még itt tavaly a nemeskeblű konzervatív párt kortesek által agyon is akart veretni, s mindezeknek dacára gyönyörrel vagyok benne, mert itt ismertem meg Juliskámat, a világ legdicsőbb leányát." (Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, volt Arany Szarvas fogadó és a volt Arany Csillag fogadó
"Nagykárolyból Erdődre jöttem, hol kedvesem lakik. Erdőd falunak vagy városnak tökéletesen oly rendes, mint szobának az én szobám. Most már képzelheted, mily rendes. Nevezetessége nincs, kivevén kedvesemet, tehát kivevén kedvesemet és a várat, melyben ő lakik. Még csaknem egészen ép vár, körülbelül a XV. századból, nemigen nagy dombon, két kicsiny és két nagy toronnyal, honnét éjszakra ellátszanak Szatmárnémeti templomai. Hajdan Rákóczi bírta e várat." (Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, Erdőd (Ardud)
"Oh, mennyire szeretem e várost! már negyedszer vagyok itt, s egyre jobban tetszik. Ezek a vén házak olyan barátságosan köszöntik az érkezőt, mint valami kedélyes öregurak. Azt ohajtom, hogy ott haljak meg, ahol születtem, az alföld rónáin, a Tisza és a Duna között. Vigyék ki holttestemet messze, messze a világ zajától s a puszták közepén temessenek el, hol sírhalmam, bármily alacsony lenne is, a legmagasabb domb lesz a végtelen láthatáron, melyet senki meg nem látogat, csak a bujdosó parlag-kóró, a nyári délibáb és az ősz vándormadarai. De ha nem az alföldön halok meg, ha hegyek között kell meghalnom: ugy leginkább ohajtom, hogy itt temessenek el Nagy-Bánya regényes völgyében."(Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, Nagybánya (Baia Mare)
"Pünkösd első napját Zelestyén töltöttem, az üveghutában, mit még sohasem láttam, s így rám nézve igen érdekes volt. Láttál-e már üveget fújni? barátom, azoknak az embereknek ez olyan könnyen megy, mint nekem a versírás; az ördög gondolta volna. Azt tudtam, hogy minden üvegnél egy-egy tüdő szakad meg, hát pedig dehogy. A vidék gyönyörű; regényes, erdős völgy Erdély tőszomszédságában. Különösen gyönyörködtem este, midőn minden sötét volt, csak a hutából világított rám a pokoli tűz. Körös-körül a roppant sötétség s középütt ez a láng... olyan volt a világ, mint egy haragos, félszemű szerecsen-óriás." (Úti levelek - 1847)
Cím: Erdély, Zelestye (Poiana Codrului)
"Fölmentem a várba, az udvarokat s egypár szobát bejártam, de a börtönöket nem mutatták meg, talán mert egyedül és egészen ismeretlen voltam, vagy senkit sem eresztenek a föld alá? nem tudom. Egy teremben többek között ott van Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona arcképe is. Más helyen órákig elnéztem volna e dicső képeket, de itt csak futólag szemléltem őket, mert siettem kifelé. Tudj' isten, e falak közt ugy összeszorúlt keblem, hogy alig bírtam lélekzetet venni." (Úti levelek - 1847)
Cím: Ukrajna, Munkács, Vár
"Munkácstól egy jó etetés Beregszász. Közönséges mezőváros, van benne gót templom, megyeház és magyar kocsmáros, ami nagy vigasztalás (nem a templom, hanem a magyar kocsmáros), ha az ember három napig csupa zsidó kocsmákban hentergett. Dicsekedés nélkül szólva, a legnagyobb emberbarátok egyike vagyok, s tisztelem, becsülöm a zsidókat, de már a kocsmákból csak kikergetném őket pokolig, mert ami ronda, csak ronda az, hiába!" (Úti levelek - 1847)
Cím: Ukrajna, Beregszász
"Ungvár egyébiránt szörnyen komisz város. Piszkos és rendetlen. Épen olyan, mint a részeg ember, ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé. Az Ung folyása kanyargó, víze világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, amint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lobicskolása zavart meg!" (Úti levelek - 1847)
Cím: Ukrajna, Ungvár, Petőfi tér
Felsoroltakon kívül elfogadható más Petőfi-vonatkozású hely felkeresése is, amelyet esetleg a teljesítő fedez fel. Igazolás ez esetben is ugyanaz.