Az erdő fohásza

VÁNDOR,

ki elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet!

ÉN VAGYOK

tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől, és gyümölcsöm oltja szomjadat.

ÉN VAGYOK

a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel, a deszka, amelyből csónakodat építed.

ÉN VAGYOK

házad ajtaja, bölcsőd fája… koporsód fedele.

VÁNDOR,

ki ha elmégy mellettem hallgasd a kérésem:

 

NE BÁNTS!

Az erdő fohásza. Nagyon érdekes, és szép vers, megszívlelendő. A turista a túra útvonalán
néhány helyen találkozhat ezzel a versikével. Érdemes szem előtt tartani és megfogadni a kérést.
Tisztelni kell a természeti értékeket, és óvni, mert akkor tud segíteni, ha meghagyjuk a lehetőségét
a segítségnyújtásnak.