Címke: túra

Paprikás-patak vízesés, solymári vár

Paprikás-patak vízesés, solymári vár

Solymárra utaztunk, hogy az Alsó-Jegenye völgyet járjuk végig és meglátogassuk a Solymári várat. Egy rövid körtúra a völgyben, kis szintemelkedéssel a vár környékén.

A túra hossza: 5.6km

A túra szintemelkedés: 90m

A túra nehézsége: könnyű túra, akár kisgyerekkel is bejárható. Zöld sáv turista jelzés Piros sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés Kék sáv turista jelzés

Az Alsó-Jegenye völgy, a Paprikás-patak mentén

Mi autóval mentünk ki Solymárra, így a Hidegkúti út végén Solymár elején található Shell kút után az út mellett tudtunk megállni. Kicsit visszasétálva találhatjuk meg a jobb oldali házak után a kis utcát, ahonnan levezet az út a völgybe.

Erdei a túra, földút van végig, viszonylag széles és jól kitaposott, így elvileg babakocsival és biciklivel is járható a jelentős része. Néha persze át kell segíteni a gyereket és biciklijét bizonyos szakaszokon. Bár nem túl nehéz a terep, cipővel és ruházattal úgy kell készülni, hogy főként eső után találkozhatunk sáros szakasszal.

Rögtön a túra elején le kell ereszkednünk kicsit a Paprikás-patak szintjére, hamar el is érjük a patakot, amin több fából ácsolt híd vezet át. Itt a Sárga sáv turista jelzés és a kék mária jelzést láthatjuk a fákon. A patak nagyon tiszta vizű, de ottjártunkkor nem volt túl sebes és bővizű, bár belegondolva, valószínűleg ő is besegített a völgy kialakításába.

A Les-hegyet és a Felső-patak-hegyet kerüljük meg az utat követve, hol közvetlenül a patak mentén, hol kicsit felé emelkedik az út. Olyan 800m sétát követően az egyik ilyen emelkedő közelében találhatjuk a túra egyik nevezetességét a Paprikás-patak-vízesést, ami a Budai-hegység legnagyobb vízesése. Ez a kb. 3-5m magas vízesés tetejéhez egy falépcső vezet le, de tovább haladva és leereszkedve a dombról szemből is megcsodálhatjuk a leömlő vizet.

Tovább haladva jobbra, egy magas, de gyerekek számára is mászható homokkő falat találunk, itt padokat is találunk, ahol kis pihenőt tehetünk. Után még egy kisebb, hasonló fal mellett is elhaladunk. Közben lassan újra visszatérünk a patak szintjére, míg a fahídon átkelve, egy újabb pihenésre hívogató részre érünk, ahonnan már felfedezhetjük a patak bal partján a kiépített Rózsika-forrást, ami bár nagy és szépen kialakított, de sajnos a vize nem iható.

Innen már csak egy pár perces séta a Rózsika-sétány végén a tisztás, ahol egy májusfa oszlop áll és néhány pihenő padja piknikezésre hívogat.

A Solymári-vár, Szarkavár, Öregtorony, kilátó

Mi innen tovább indultunk, a tisztás és a patak meder mentén, hogy a Solymári-várat is meglátogassuk. Ez a szakasz sem tartogat nagy emelkedőt, csak a lovaspark mellett, a vár feljáróját kell megmásznunk, hogy a Mátyás-dombra felérve a várkapuhoz jussunk. A vár tavasztól őszig, elvileg áprilistól-októberig látogatható pár száz forintos belépődíj ellenében. Most a kivételes jó idő és a november eleji ünnepre való tekintettel, nyitva találtuk és sikerült bejutni a várba és a torony kilátóból körbe nézhettünk a környéken.

A Solymári várat Szarkavár néven is emlegetik, nem volt túlságosan nagy, de szép helye épül, így az Öregtorony helyén felépített kilátóból szép a kilátás.

Mi az Alsó-patak-hegy irányában indultunk, amit a kék mária jelzés is támogat, egy kis emelkedő leküzdése vár ránk, de cserébe a vártól magasabb pontra juthatunk fel, ahonnan szintén szép a kilátás. A tetőre mezőgazdasági művelés mellett vezető úton jutunk fel. Mihelyt elérjük az erdősávot, jobb olyanon megjelenik az erdő, a Zöld sáv turista jelzés jelzésünk bevezet minket jobbra az erdőbe, ahol a lassan lefelé vezet az utunk. A kellemes lefelé vezető sétaút végén, leérünk a Zöld sáv turista jelzés jelzéshez, ami aztán visszavezet minket a Paprikás-patak és a korábban látott pihenő tisztáshoz.

Itt most pihentünk egy kicsit, majd a reggel bejárt úton visszafelé mentünk az autóhoz.

Páris patak szurdokvölgye és az Ipolytarnóci Ősmaradványok

Páris patak szurdokvölgye és az Ipolytarnóci Ősmaradványok

Kellemes kiránduló időnek ígérkezett október 22, így elindultunk a Cserhátban, hogy megismerjük a Páris-patak szurdokvölgyét és megnézzük az Ipolytarnóci Ősmaradványokat, illetve az ott található látogatóközpontot.

 A Páris-patak szurdokvölgye

Autóval mentünk, fel a Cserháton keresztül, így Nógrádszakál volt a kijelölt tájékozódási pontunk, a települést Ipolytarnóc irányába elhagyva, nagyjából az utolsó ház után jobbra lesz egy kis földút, ami átvezet a síneken, és pár autó parkolásához van itt lehetőség. Kicsit bentebb, de akár az útról is már látható a völgy bejáratához épített vendégváró.

Nagyjából 50 méter séta után szemben találjuk a köves emelkedőt, ami a szurdokvölgy egyik mellékága, azon felsétálva, majd jobbra tartva a kicsit korábban elhagyott lépcsőn érhetünk vissza bejárathoz.

A völgy fő ágához balra kell elindulnunk, ahol már újabb ismeretterjesztő táblákat találhatunk. Olyan 400m lehet a szurdok hossza, köves, de gyalogosan könnyen járható. Nagyon látványosak az ember felé magasodó falak, az inkább folyami kavicsos kőzet és a kis moha, illetve páfrány növény sarjadások.

Ipolytarnóci Ősmaradványok

A rövid séta után autóval tovább haladunk Ipolytarnóc felé, nagyjából 10km az út addig, a település elején, rögtön a temető után tudunk befordulni, és a falu széli út vezet az ősmaradványok és látogató központ felé. Ipolytarnócon többféle jegyet vásárolhatunk, lehet csak sétálójegyet venni, de a 4D mozi, a lombkorona sétány és a Borókás-árok Geológiai tanösvény is külön fizetős. A Bükkábrányban talált Bükkábrányi fák megtekintése is már elvileg csak sétálójeggyel lehetséges, de az mér a park külső épületében található. A kőzetparki ösvény, a Kőszikla ösvény és a biológiai sétányok szabadon látogathatók a sétáló jeggyel.

Időszakosan vezetett túrákat is rendeznek, pl. van 10 km-es túra az Ősfenyő Belépő fogadóépülettől a szlovák oldali mucsinyi fatörzsbarlangig és vissza.

Mi a Geológiai tanösvényen mentünk végig, ami egy vezetett 1 órás program, nagyjából 800m-es séta, ennek részeként lehet megtekinteni az itt található legfontosabb ősmaradványokat a cápafogakat, a kövesedett fákat, levéllenyomatokat és az ősállati lábnyomokat. A lábnyomos homokkövet két csarnok és egy védőpince rész mutatja be, a legújabb, folyamatban levő feltárások belső terét ideiglenes, faszerkezetű épület védi. A nagycsarnok kiállítása világszínvonalú, a terület ősmaradványai mellett az egyéb európai – és magyar lábnyomos lelőhelyek ismertetésére is kitér. Az egykori vegetációt egy ősnövénysarok rekonstrukciója teszi szemléletessé, a lábnyomok alapján rekonstruált állatok pedig háromdimenziós kivetítés segítségével elevenednek meg.

Végül kint egy játszótér, valamint a jeggyel látogatható lombkorona sétány található.

Pest megyei piros 7. szakasz 2017. március 4.

Pest megyei piros 7. szakasz

A pmp túra időpontja : 2017. március 4.

A pmp túra adatai: 13,2km, szintemelkedés 80/120m.

A Pest megyei piros túramozgalom, más néven a Pest megye turistája 7. szakasz

A 7 éves fiammal indultunk el a túra ezen szakaszát teljesíteni. Mi a Gyömrő, Péteri iránt választottuk. A választásban szerepet játszott, hogy így tudtuk autóval egyszerűen megközelíteni a végpontot.

Reggel indultuk Péterire és a 8:23-as Maglódról Péterin és Gyömrőn keresztül haladó  buszhoz érkeztünk autóval. A busszal átmentünk a Gyömrői vasútállomásig.

Itt pecsételtünk a Pest megye turistája kiindulási ponton és elindultunk a városon keresztül. Nagyrészt az útvonal megegyezett azzal, ahogy a buszunk is bement az állomásra. A Református-templomnál található körforgalomnál azonban a piros jelzés már balra terelt minket. Kissé emelkedő úton eljutottunk egy bevásárló áruházig, itt kellett jobbra fordulnunk és a uszoda és nyugdíjas otthon között felmenni. Itt hagytuk el a város és egy rétre jutottuk. Hamar kiderült, hogy egy temető beton kerítése közelében haladunk, majd feltehetően a hulladék-lerakóban haladtunk keresztül.

Az út innentől kezdett tisztulni, csökkent a szemét mennyisége és egy akácos szélén kellett haladnunk. Pár km után elértünk egy útelágazáshoz, ami több turista útvonal mellett a vadászházhoz vezető utat is mutatta. Innentől jobbra kellett indulnunk a rendbe szedett dózerolt úton. Kisebb kanyarokat követve az út leért egy aszfaltos útig, amin át kell haladni.

Innentől a jelzések megszűntek, néhány régebbi jelzés időközönként megtalálható volt, tehát nagyrészt a megérzéseinkre, illetve a meghatározóbb erdei utakat követve lehet haladni. Ennek egyik oka, hogy nagyon sok mesterségesen új telepítésű akácoson vezet át az út.

Az aszfaltozott úton átjutva, a fő erdei út kanyarodásait követve kell haladnunk, először kb. 80m után balra kanyarodik az út, a kijárt utat követve pár száz méter után jobbra, majd szinte rögtön balra térünk be a viszonylag fiatalos akác ültetvény közé. Azt lehet mondani, szépen gondozott, egyenes út vezet át az erdő széléig.

Az erdő szélétől láthatunk egy földterületet, illetve a szélén futó sárga jelzőoszlopokat, ami a gázvezeték telepítési irányát mutatja. Jobbra indulunk az utat követve, ami már bevezet Péterire.

A fő útig vezet le a piros jelzés, balra indulva jutunk a település központjába. Minket az autó itt várt a buszmegálló közelében.

(Célszerű itt valamilyen boltban beszerezni pecsétet, mi ugyanis a vasútállomást teljesen bezárva találtuk, így ott nem tudtunk pecsételtetni.)

Tovább haladva Monor felé a Péteri végét jelző táblánál letérhetünk az úttal párhozamos ösvényre, ami a Vízmű egy kútja, majd a horgásztó kerítése mellett halad el. Jobbra követjük a kerítést, míg el nem érjük a zsilipet. Innentől az É, ÉNY-i irányt becélozva követjük az utat, ami a vasútállomásra és így a 4-es főútra kivezető útra visz.

 

Szent-István forrás – Ilona-vízesés

Szent-István forrás – Ilona-vízesés

A Parád (Parádfürdő) közelében található Szent-István-forrás, vagy ismertebb nevén Csevice-kút mellől indult rövid túránk.

A túra hossza: 2km

A túra szintemelkedés: 150m

A túra nehézsége: könnyű túra, akár kisgyerekkel is bejárható.

Csevice-kút Parádfürdő, Szent István-forrás

A Szent István-forrás Parádfürdő közelében található, Parád egyik jellegzetes, rendszeresen ellenőrzött forrás vize. A természetes ásványvíz szénsavat tartalmaz. Egy kútból fém vödörrel húzhatjuk fel a vizet, amit vagy rögtön üvegbe tölthetünk, vagy egy kicsit vas-oxidos tartályba önthetünk ki, amiből egy cső kivezeti a vizet. Ottjártunkkor ott nem jött a víz. A forrás környékén több pihenő pad, tűzrakó hely is ki van alakítva.

A forrás mellett elvezető aszfalt úton indulhatunk a forrás felé. Az itt található parkolóban hagyhatjuk az autót, mert onnan elvileg nem szabad tovább hajtani.

Egy nagyjából 2km-es út vár ránk a vízesésig.

Az utunk 1-1.5km hosszan az úton halad, majd szép lassan átvált az út kövesre, később helyenként kicsit sziklásra is. Az Ilona-völgyben a patak mellett halad az utunk, néha keresztezik egymást, át kell kelnünk a csendes, kevés vizű patakon, de ezeken a helyeken kövekkel és/vagy fa ágak segítik a a könnyű haladást.

Az egész útvonalon talán 150m szintemelkedés van, de ezt nem nagyon vesszük észre, lassan, szinte egyenletesen emelkedik az út.

Egy rövid pár száz méteres erdei, köves, esetenként sáros szakaszon átkelve érjük el az Ilona-vízesést.

Az Ilona-vízesés hazánk legmagasabb természetes vízesése, 8-10 méter magasról esik alá az Ilona-patak. A vízesés Dessewffy Ilonáról, Károlyi György unokájáról kapta a nevét.

 

Pest megyei piros 2. szakasz 2015. március 28.

Pest megyei piros 2. szakasz

A pmp túra időpontja : 2015. március 28.

A Pest megyei piros túramozgalom, más néven a Pest megye turistája 2. szakasza

A Pest megyei Piros túra második szakaszának egy 10km-es részét nem jártam be a Kosdról Rádon keresztül Vácdukáig tartó Pest megyei piros szakaszt.

Vácdukától már végig jártam Isaszegig a Pest megyei pirost, így most ide mentem autóval. Pontosabban Csörögön álltam meg az autóval, majd a Gödöllői úthoz sétáltam ki és busszal mentem Vácra. Sajnos épp vágányzár volt, így nem vonatoztam. Kicsit várni kellett a busz végállomáson, majd a Kosdra tartó busszal utaztam ki a korábbi túra induló (vagy épp vég) pontjához.

Kosdon újra a piros turista jelzéstől párszáz méterre lévő kis boltba mentem pecsétet szerezni, majd elindultam fel a település felé emelkedő úton. Az útvonal könnyűnek mondható, nekem csak a kicsit erősebb szél okozott kis kellemetlenséget. Szinte végig dózerolt úton haladtam. Érdemes a térképet a kezünk ügyében tartani, mert réginek, elhanyagoltnak és hiányosnak találtam a jelzést. Persze a térkép alapján könnyen lehet az utat követni. Még az elején láthattam pár őzikét.

Az én első letérésem a dombtetőre felérve történt, egy új telepítésű bodzásnál szemben elindultam a kerítés mentén, amivel felértem a gerincre, és itt ráadásul még egy piros sáv jelzést is találtam. Szerencsére sikerült az eltelt idő, a térkép és Kosd ismerős elhelyezkedése alapján rájönnöm, hogy letértem a helyes ösvényről. A kitérő alatt pár fácánt zavartam fel a mély fűből.

Visszatérve a pirosra a keskeny erdősávból kilépve, már jól ráláthatunk Rádra. A bevezető utat mindkét oldalon nádas övezi, majd egy távvezeték alatt folytatódik az utunk. Gyönyörű Rottweiler kutyák őrzik az egyik szélső telepet.

Nehéz lenne eltéveszteni az utat, ami egyszerűen végig vezet Rád főutcáján, majd az M2 felől bevezető úton folytatódik. Itt sajnos nincs az út mellett gyalogos ösvény, így a forgalommal szemben az útpadkán haladtam. A Gombás-patak előtti kanyart követően hamar betér az utunk balra, az út átvezet a patak feletti hídon, majd megindul a széles nádassal takart meder mentén. Itt a terep adottságai miatt újra ritkás a jelzés, kövessük csak a nádast, ahogy eddig.

A piros sáv jelzést követve kicsit balra tér az utunk egy erdősávba, ahol egy vadnyulat is sikerült meglátni. Nagyon szép magára hagyott erdőszakasz, sok-sok ibolyával, épp virágzás volt, kellemes illat töltötte be a tereket.

Az utunk kivezet egy tisztásra, de mi jobbra az ott látható kereszt irányába, az arra vezető úton indulunk meg. Gyakorlatilag egy kisebb nyeregbe mászunk fel, majd hamar elkezdünk újra ereszkedni. Itt a Mici-oldal környékén több építkezés, kerítés építés folyik, itt úgy éreztem, hogy elveszítettem a jelzést, így egyszerűen csak követtem tovább a dózer utat, ami már Vácduka szélső utcáján haladt. Itt aztán egyszer csak újra megjelent a piros sáv, amit azt jelentette, hogy jó úton haladtam. A jelzést megjelenésétől már viszonylag rendben megtalálhatóak a jelzések.

A múltkori látogatásomon okulva már nem is próbáltam a Nemzeti Dohányboltban pecsétet szerezni, elsétáltam balra főutcán a zöldségesig, ahol nem okozott problémát a hölgynek.

Innentől már ismert úton jártam. A piros felmegy a falu széléig, ott bevág az erdőbe. Felsétálunk a domb gerincére, a túloldalt a motorosok által felszántott ösvényt követve érünk le az illegális és veszélyes hulladék halmokhoz, végül a szemetet kerülgetve leérünk az úthoz, ahol Csörögre betérve parkoltam.

Pest megyei piros 1. szakasz 2015. március 7.

Pest megyei piros 1. szakasz

A pmp túra időpontja : 2015. március 7.

A Pest megyei piros túramozgalom, más néven a Pest megye turistája 1. szakasza

A Pest megyei Piros túra első szakasza és a második szakasz egy 10km-es részét nem jártam még be, így most az első 18km-es túra szakaszt jártam be.

A túra induló állomásának a Kosdot jelöltem ki, ide mentem autóval. A település végén található a piros jelzés, ott álltam meg, és kicsit visszább egy kis boltba szereztem meg a pecsétet a füzetbe. Ezt követően indultam el a kivezető úton.

Az utolsó házat elhagyva rögtön átkelünk a patakon. Most kevés víz volt benne, az is részben jeges volt.

Az út innentől folyamatosan emelkedik a Naszály oldalában, bár inkább egy szomszédos vonulat gerincére igyekszik fel az utunk. A gerincen haladunk egy kicsit, mígnem beérünk a nyeregbe, ahol az Országos-kéktúra keresztezi az utunk. Innen főként ereszkedve jutunk ki a Gyadai-rét keleti végéhez.

A Gyadai-rét egyrészt valószínűleg a Lósi-patak munkájának is köszönhetően alakult ki, nagyon régen ismert és kezelt területről van szó, folyamatosan kaszálták. A híresen jó minőségű szénához először május-júniusban vágták le a területet, majd augusztusban volt az utolsó kaszálás. A Lósi-patak nagy kiterjedésű, széles, kicsit mocsaras jellegű, ennek egy kihasználási módjával találkozunk a rét nyugati végében a Gyadai tanösvény kezdeményezéssel.

A Gyadai-réten végig rendben az út mellett elhelyezett oszlopokon láthatjuk a jelzést, amíg a Naszály tömbjét kerüljük több kilométer hosszan. A tanösvényt elérve jobbra vezet a utunk, mint kiderült egy rönkökből épített átjáró vezet fel az Óriások pihenőhelye felé. Ezután hamar visszatérünk a rétre és elérünk egy újabb kihíváshoz, itt stég, vagy rámpa vezet át a szinte tóvá szélesedett patak felett. A kacskaringós útvonal nagyon érdekes lehet a gyerekek számára.

A rét ezen végén újra visszatérünk az erdőbe, majd a patak mentén vezet le az utunk az erdészházig. Most ez, mint egy kisebb látogatóközpont várja az ide érkezőket. Nem sokat időztem, indultam a felfelé vezető ösvényen a domb oldalában. Itt találjuk nem messze a Rockenbauer Pál emlékére épített kopjafát és egy ismertető táblát is. Innen már Katalinpuszta szélső házaihoz ereszkedünk. Én az út mellett nyitva tartó zöldségesnél szereztem meg a pecsétet a füzetembe.

A 2-es út mellett sétálunk a Verőce felé tartó kereszteződés felé. Majd ezen az úton is indulunk el a végcélunk felé. Majd egy kilométer után bal oldalt indul fel az út ami a dombra vezet fel. az út elejét nagyon megnehezítette a közeli lovarda által szinte felkapált mély nyomokkal tarkított út, de szerencsére a piros sáv jelzés másik útvonalat követ. Ezen a részen látszik, hogy jóval kevesebb turista sétál, a jelzéseket követve vezet az út, szinte csak fától-fáig az avarban. Azért az utat segíti, hogy új, szépen látható jelzések vannak a szakaszon, jól követhető.

Elérünk egy szélső utcát, de aztán gyorsan visszatérünk az erdőbe, ahol egy újabb nehéz szakasz várt ránk. Az út a felismerhetetlenségig felszántva motorosok és terepjárók által, a nyomok vízzel elöntve pár száz méteren át, így mélyen az erődben kell elkerülni a szakaszt. Lassan rendeződik a sártenger, és felérünk a Fenyves-hegy csúcsához, ahol kialakított pihenő és szép kilátás vár minket.

Az innen lefelé vezető út egy gerincúton a nyaralók között vezet le Verőcére. Az általában rendben tartott kis telkek közelében a sok eldobott szemét lehangoló volt. Az utunk egy a vasút felett átvezető hídon át a település egyik utcájában torkollik. A piros sáv jelzés kicsit kanyarogva, majd a vasút alatt áthaladva vezet a Verőcei vasútállomásra, ami a Pest Megye Turistája mozgalom egyik végállomása.

 

V. MASZAT teljesítménytúra 2015

V. MASZAT teljesítménytúra 2015 Maglód – Gödöllői-dombság

A Maglódi székhelyű természetjáró egyesület a Maglódi Szabadidősport-és Természetjáró Egyesület 2015-ben már 5. alkalommal rendezi meg a márciusi MASZAT teljesítménytúrát. 2015-ben 2015. március 14.-én szombaton várják az érdeklődőket a 14km, 20km és 48 km hosszú teljesítménytúrákra.

A teljesítménytúra indulása és érkezése: a temető melletti Spartól, a buszmegállótól 50 méterre.

A 48km-es túra indulása 06.00-kor, a 14 és 20km-es túrák indulása 07.30-09.00 között lehetséges.

Nevezni a helyszínen lehet, a nevezési díj: diákoknak 200 Ft, felnőtteknek 500 Ft, családoknak 1000 Ft, iskolai osztályoknak 2000 Ft.

A teljesítménytúra díjazása: oklevél és kitűző. Részletes felvilágosítás: a maglódi iskolában a 29/325-102-es telefonszámon.

Az V. MASZAT teljesítménytúra 2015 Maglód – Gödöllői-dombság teljesítése

 

 

A bejegyzés alapja: http://napok.4t.hu/esemeny/tura/v-maszat-teljesitmenytura-2015

Pest megyei piros 4. szakasz 2015. január 11.

Pest megyei piros 4. szakasz

A pmp túra időpontja : 2015. január 11

A Pest megyei piros túramozgalom, más néven a Pest megye turistája 4. szakasza

A múlt év végén a 3. szakaszt szerettem volna folytatni, de aztán Erdőkertesnél mégis megszakítottam a túrát, így most ezen a ponton folytattam a Pest megyei pirosat. Gödöllőről Veresegyházára lehet kimenni, ahonnan kb. 10 perccel később indul tovább Erdőkertesre busz. Nekem olyanra volt szükségem, amelyik Vácegres felé tovább halad, ez visz ki ugyanis Erdőkertes Háromház részére.

A buszmegállóból visszafelé indulunk, a főút kanyarjában egyenesen haladunk tovább, de az első utcába balra indulunk, hamar kiérünk a település széléig és jobbra indulunk az erdősáv felé. Egy bemelegítő emelkedőn kaptatunk fel a nap első gerincére, majd kicsit áthaladva rajta, balra indulunk az erdei úton. Ezen a szakaszon elég sűrűn találhatók turista jelzések, nehéz lenne eltévedni.

Pár száz méter után jobbra térünk egy kanyargós ösvényre, majd lassan megindul az utunk fel a Margitát is rejtő gerinc felé. Először a sárga sáv turista jelzéshez, egy gerincúthoz érünk fel, amin jobbra fordulva vezet az emelkedő tovább a Margita csúcsa felé.

Gödöllő-dombság csúcsai: Bódis-hegy

Én itt tettem egy kitérőt, a Gödöllő-dombság csúcsai jelvényszerző túra utolsó csúcsát meglátogatandó. Megindultam a jobbra lefelé haladó sárga sáv jelzésen, majd – szint Szada szélső házaitól – indul vissza fel a sárga jelzés a Bódis-hegy irányába. Az első kis emelkedő egy erdei útra visz, amin balra indulunk a jelzést követve. A gerincúton olyan 500m-t kell csak haladnunk, amíg elérjük a helyi csúcsnak számító Bódis-hegy csúcsát. Egy fán találhatjuk meg a fehér háromszög (csúcs) jelzést és az igazoló kódot.

Pest megyei piros folytatása a Margitától

A csúcs meglátogatása után vissza indulunk ugyanezen az úton, majd a sárga sáv jelzést elhagyva a Margita csúcsa alatt a piros sávon indulunk tovább. kb. 200m innen már csak a Margita tetején található torony. Lefelé találkoztam egy turista csoporttal, épp a tavaly decemberi jegesedés utáni bedőlt fáktól szabadították meg az ösvényt. Ezen kívül az út során többször tájfutókkal is találkoztam.

A közelítőleg gerincúton ereszkedünk le a piros háromszög jelzésig, itt fordulunk balra az úton, ami először szintben indul, majd oldalazva indul le a domboldalon, hogy aztán pár száz métert követően a jobbra a völgybe vezető úton haladjon tovább. Ez a rész egyébként most nagyon hasonlított egy magas-hegyi szakaszra. Az út egy jól beazonosítható pontja a távvezetékek, amik alatt áthaladunk, kicsit jobbra egy bozótoson áthaladva vezet az utunk egy kerítésig, amely mentén indulunk tovább balra. Itt épp motorosokkal találkoztam, előtte egy túrabotos túrázóval is.

Lassan beérünk az Aranyos-patak völgyébe, ennek megfelelően homokosabbá vált az út, több helyen nagy tócsákat kellett kerülgetni, ahol épp nem kapáltak fel az utat a motorosok. A nem különösebben látványos szakasz elér egy az utunkat merőlegesen átszelő úthoz, itt már tudjuk, hogy a piros kereszt jelzés következik hamarosan jobbról. A Közepkori templomromot elhagyva, rátérünk most már egyértelműen a Babatvölgybe vezető útra. Itt épp A Lázár testvérek egyik jött szembe egy lóval és egy hölggyel, egyetlenként akik nem ereszkedtek le egy köszönés erejéig sem.

Az istállókastélyig letaposott, vagy részben aszfaltozott út vezet, onnan az M3 alatt aszfalt út vezet. az aluljárón áthaladva rögtön balra felfelé vezet út a turista pihenőig, ahol Pap Miska-kút is található. Sajnos a motorosok által kedvelt célpont lehet, alaposan felforgatva találtam a helyet, csakúgy, mint a Gudra-hegy felé vezető meredek ösvényt. Ha a Téli Margita 20km-es túrája erre fog vezetni, akkor csúszós résznek ígérkezik.

A Gudra-hegy csúcskövét láthatjuk az utunkról, kicsit még együtt haladunk a zöld kör turista jelzéssel, de aztán az erdősáv melletti úthoz érve mi a piros sávon haladunk tovább balra. Az út szinte nyílegyenesen vezet le a hegyről, ennek megfelelően egy egyenletes, meredek szakaszt találhatunk, ami levezet a piros kereszt és a Mária-út jelzésig. Ezek mentén jobbra fordulva kerüljük el az Incső városrészt, a Máriabesnyő lakóparkot. Az utunk a temető mellett a Máriabesnyői templom mellett vezet ki a 3-as számú főúthoz.

Az utunk egy gyalogátkelőn vezet a Máriabesnyői állomásra. Itt vasárnap sajnos nem találunk senkit. Ezt követően Gödöllő utcáin kanyargunk a piros jelzést követve, majd a Fáconoson keresztül ez Egyetem felé indulunk, és a vasúton a gyalogos hídon átkelve érkezünk meg. Itt szerezzük be Máriabesnyő és a Gödöllői szakasz végét jelző pecséteket.

 

 

 

Gödöllői-dombság csúcsai túra Margita és Magyalos-tető

Gödöllői-dombság csúcsai túra Margita és Magyalos-tető

Egy karácsony utáni rövidebb túra Gödöllő szélén a Gödöllői-dombság területén.  A Gödöllői-dombság csúcsai jelvényszerző túramozgalom 2 csúcsát látogattuk meg. A túra hossza nagyjából 9km volt.

Túra a Margita és a Magyalos-tető csúcspontokhoz

A karácsonyi ünneplés után egy pihentető és felhozó könnyed túra keretében terveztük a Magyalos-tető csúcsot meglátogatni. A táv és útvonal kiválasztásakor beiktattuk újra a Margita csúcsát is.

Gödöllőről indultunk, két autóval, így az egyiket a Babati út végén hagytuk a zöld sáv jelzésnél a másikkal átmentünk Szadára a Csapás úthoz, ahol a piros kereszt jelzésnél parkoltunk le.

A piros kereszt jelzés a Szadai SE lovas telep mellett haladt el, ahol hamar áttértünk a piros sáv jelzésre balra, ami a Margitához vitt fel. A Gödöllői-dombság csúcsai jelvényszerző túra egyik állomása is, így a torony Szada felőli oldalán még megtalálható a jelzés és a kód. Ezt követően a piros sávon tovább haladva hamar elérjük a sárga sávot, amelyet jobbra tartva a pirossal együtt halad már lefelé a gerincúton.

Ez az útvonal azért is volt szimpatikus, mert egyszerűen a gerincen kell követni a jelzéseket. Így nem gond a sárga sávot követni, amit elhagy balra a piros sáv. A sárga jelzést követve egy nyereghez érünk, itt a távvezetékek adnak könnyű támpontot.

A távvezetékektől nagyjából újabb 800m-re érünk el egy magassági pontot, de ettől tovább kell haladnunk, és olyan 500m-re egy kicsit alacsonyabban fekvő útnál érjük el a szinte már láthatatlan kerítést, de az annál könnyebben észrevehető kiemelkedést az út mellett. Egy bekötő út mellett bal oldalt egy jellegfán is megtaláljuk a fehér háromszög jelzést és a kódot, de balra a domb irányába indulva is megvan a jelzés és a kód egy fán. Megmásztam a dombot, és egy részét be is jártam a tetőnek, de a fiatalosban nem egyszerű a mozgás és nem is találtam meg a csúcskövet. Ettől még fent persze meglehet, de most biztos nem található meg könnyen.

A Magyalos-tetőtől 200-300m volt csak a sárga kereszt jelzés, itt a sárga sáv balra elkerüli az elkerített részt. Mi a sárga kereszt jelzésen ereszkedtünk tovább a gerincen, míg jobbra le nem tértünk a piros kereszt jelzésre. Ezen ereszkedtünk tovább a völgybe a piros sáv jelzésig. Itt a patakon áthaladva elfelejtettük megkeresni a középkori templomromot, sajnos semmi nem volt, ami felhívta volna a figyelmünk rá.

Innen már csak egy további rövid séta a Babati vadászházi, lovardáig a séta, majd a tanyaépületeket az úton elkerülve az Istállókastélyhoz értünk. Mi a kicsit korábban becsatlakozott zöld sáv jelzést követve indultunk neki az emelkedőnek, ami egy nyeregre vezet fel, ezzel együtt az M3-as autópályához és egy lassan vízmosássá alakuló ösvényt követve egy gyalogos felüljáróhoz, ami átvezet rajta.

A gödöllői oldalon már csak egy rövid emelkedővel érünk a nyeregbe, majd a túloldalon egy rövid, viszonylag meredek ösvényen érhetünk le a Babati úthoz.

Pest megyei piros 2-3. szakasz 2014. november 16

Pest megyei piros 2-3. szakasz

A pmp túra időpontja : 2014. november 16

A túra útvonala: Őrbottyán -> vonattal Vácrátót -> Vácduka -> Csörög -> Sződ -> Vácrátót – > Őrbottyán, végig a Pest megyei piros turistajelzés mentén.

A túra hossza: 18-20km, 4-5 óra alatt teljesíthető, nincs komoly emelkedő, a jelzések rendben megtalálhatóak.

A Pest megyei piros túramozgalom, más néven a Pest megye turistája 2-3. részszakasza

A fizikai felkészültségemnek és a a megközelíthetőség alapján a Pest megyei Piros egy részszakaszát választottam így Vácdukáról indultam és Őrbottyánig sétáltam.

Autóval mentem ki Őrbottyán vasútállomásra. Megváltottam a jegyet és a Vácrátóti állomásig utaztam. A vasútállomáson leszállva visszasétáltam a Vácdukára felvezető kereszteződéshez, majd be a faluba. Vasárnap lévén a szokásos kocsmai bélyegzést gondoltam. Sajnos a Béke téren lévő Nemzeti Dohányboltos nem volt segítőkész. Az utamba nem esett kocsma, így elsétáltam a vácdukai kastélyig. Majd a település határáig, de sajnos nem találtam bélyegzési helyet. Visszasétálva a Pest megyei piros jelzésig, egy helyi leszólítva derült ki, hogy az egyik mellékutcában található egy kisbolt, ami 11-ig tart nyitva. Út közben mégis beugrottam a zöldségeshez a főúton, aki nagyon készséges volt és szerencsére helyi vállalkozó. Így Vácdukai bélyegző lehetőségnek tudom ajánlani a piros turista jelzéstől nem messze, majdnem a buszmegállónál, elvileg Kossuth L. u. 76 házszám környékén.

Így végre sikeresen el tudtam kezdeni a megtervezett túrát. Vissza a piros jelzéshez, talán Hegyalja útnak nevezett út vezetett ki a faluból, nagy sok új építésű ház mellett. Felérve az aszfaltozott út végére, tovább vezet az utunk be az erdősávba, és folyamatosan emelkedve érünk fel a gerincre. Átbukva rajta kicsit jobbra tartva megtalálhatjuk a lefelé vezető ösvényt is. Innentől sok részen veszélyes hulladék lerakatokat is kerülgetnünk kell, a párás, ködös hidegben a 400kV-os távvezeték kedvesen csiripelt a fülembe. Hamar leértem a Vácra tartó autóúthoz. Jobbra térve az út mellett haladunk a Csörög elején bevezető vasúti átkelőig. Itt rá is fordulunk a Csörögöt Sződdel összekötő útra. Végig az aszfaltozott úton haladunk, míg Sződre nem érünk. Amit megjegyezni érdemes a szakaszról, hogy az árok tele van szeméttel. Egy részen fűnyírót és babaülést is láttam lent, de a pizzás-, kajás-, energiaitalos doboz teljesen megszokott látvány.

Sződre érve a piros turistajelzés mentén balra indultam, majd a szemerkélő eső ellenére utamba tévedő segítőkész helyi lakos jól elmagyarázta merre találom az utamba eső kocsmát. Gyakorlatilag szinte a település végén, ahol az út ketté ágazik, és a piros jobbra indul, mi a bal oldal szakasz talán második családi házának a pincéjében megtalálhatjuk a PMP bélyegzőjét. Tehát a Sződi bélyegzést abban a kocsmában érdemes megejteni. A hölgy egyébként itt is nagyon segítőkész volt. Kis energia utánpótlást és száradást követően indultam tovább. Bár egy rövid időre felmerült bennem, hogy toronyiránt veszem Vácrátótot, de aztán úgy döntöttem, hogy tartsuk lehetőség szerint a kiíráshoz magunk, így a falu végén jobbra megindultam a dózerólt úton.

Hamar áthaladunk a patakon, majd a kerteket elhagyva rendezett földek mellett vezet a jó állapotú út. Itt ismét áthaladunk a 400kV-ot távvezeték alatt. A nagyjából 1km egyenes út végén egy keresztet láthatunk, előtte egy tekintélyes pocsolyát kellett megkerülnöm. Bekanyarodva láttam csak, hogy ez semmi nem volt ahhoz képest, ami következő szakaszon található. Miközben egy másik 400kV-os távvezeték alatt haladunk át, igyekszünk elkerülni, hogy térdig süllyedjünk a sárban és vízben, megtaláljuk az okát, hogy miért van ennyire elgyötörve az út: az út mellett egy nagyobb erdőt teljesen kivágtak. Olyan 6m magasra pakolva álltak az út mellett a kidöntött fenyőfák. Ekkor már csak egy egészen rövid séta után elértük az újabb balos fordulót.

Ezzel egy mély homokos szakaszra érhetünk, ami egy újfajta nehezítése a túrának. Természetesen itt is keresztezünk 400kV-os távvezetéket, de ezen kívül semmi érdekes nem volt a szakaszon, a patak kanyarjáig sétálunk, de a patakon nem kelünk át, a jobbra tartó úton maradunk, addig amíg el nem érjük újra a távvezetéket, itt kell csak az arborétum felé vezető útra térnünk. A patakon az átkelés a sár miatt kicsit nehezített pálya volt, de ha bakancsban és kamáslival túrázik valaki, akkor ettől a kis sártól nem ijedhet meg. Az út egy lovas tanya mellett halad el, majd elértük a nagy beton kerítést. E mellett fut az utunk be a településre, majd kiérve a főútra, jobbra mehetünk és az arborétumban megszerezhetjük a Vácrátóti bélyegzőt. Mi itt a TKM bélyegzőjét kaptuk meg,

Az arborétum után az út másik oldalán sétálva pár száz méter után balra felsétálunk a szőlő-hegynek jelzett részre, majd az elkerített résznél jobbra tartunk az úttal és a piros jelzéssel. Innentől a pirosat követve, természetesen újabb távvezetéket keresztezve haladunk Őrbottyán felé. Egy erdősávba érve hamar elérjük a téglagyár területét, hátulról láthatunk rá egy rendezett sík medencére. Ezután még egy erdősávon vezet át az utunk, majd elérünk a település szélső utcáját. A vasútállomáson megszereztük a dátumos pecsétet, majd autóba ülve hazaindultunk.