Szerző: Joe
Bejegyzés időpontja: 2015-03-07 18:37:37 (Legutóbbi frissítés: 2017-04-01)

Pest megyei piros 1. szakasz 2015. március 7.

Pest megyei piros 1. szakasz

A pmp túra időpontja : 2015. március 7.

A Pest megyei piros túramozgalom, más néven a Pest megye turistája 1. szakasza

A Pest megyei Piros túra első szakasza és a második szakasz egy 10km-es részét nem jártam még be, így most az első 18km-es túra szakaszt jártam be.

A túra induló állomásának a Kosdot jelöltem ki, ide mentem autóval. A település végén található a piros jelzés, ott álltam meg, és kicsit visszább egy kis boltba szereztem meg a pecsétet a füzetbe. Ezt követően indultam el a kivezető úton.

Az utolsó házat elhagyva rögtön átkelünk a patakon. Most kevés víz volt benne, az is részben jeges volt.

Az út innentől folyamatosan emelkedik a Naszály oldalában, bár inkább egy szomszédos vonulat gerincére igyekszik fel az utunk. A gerincen haladunk egy kicsit, mígnem beérünk a nyeregbe, ahol az Országos-kéktúra keresztezi az utunk. Innen főként ereszkedve jutunk ki a Gyadai-rét keleti végéhez.

A Gyadai-rét egyrészt valószínűleg a Lósi-patak munkájának is köszönhetően alakult ki, nagyon régen ismert és kezelt területről van szó, folyamatosan kaszálták. A híresen jó minőségű szénához először május-júniusban vágták le a területet, majd augusztusban volt az utolsó kaszálás. A Lósi-patak nagy kiterjedésű, széles, kicsit mocsaras jellegű, ennek egy kihasználási módjával találkozunk a rét nyugati végében a Gyadai tanösvény kezdeményezéssel.

A Gyadai-réten végig rendben az út mellett elhelyezett oszlopokon láthatjuk a jelzést, amíg a Naszály tömbjét kerüljük több kilométer hosszan. A tanösvényt elérve jobbra vezet a utunk, mint kiderült egy rönkökből épített átjáró vezet fel az Óriások pihenőhelye felé. Ezután hamar visszatérünk a rétre és elérünk egy újabb kihíváshoz, itt stég, vagy rámpa vezet át a szinte tóvá szélesedett patak felett. A kacskaringós útvonal nagyon érdekes lehet a gyerekek számára.

A rét ezen végén újra visszatérünk az erdőbe, majd a patak mentén vezet le az utunk az erdészházig. Most ez, mint egy kisebb látogatóközpont várja az ide érkezőket. Nem sokat időztem, indultam a felfelé vezető ösvényen a domb oldalában. Itt találjuk nem messze a Rockenbauer Pál emlékére épített kopjafát és egy ismertető táblát is. Innen már Katalinpuszta szélső házaihoz ereszkedünk. Én az út mellett nyitva tartó zöldségesnél szereztem meg a pecsétet a füzetembe.

A 2-es út mellett sétálunk a Verőce felé tartó kereszteződés felé. Majd ezen az úton is indulunk el a végcélunk felé. Majd egy kilométer után bal oldalt indul fel az út ami a dombra vezet fel. az út elejét nagyon megnehezítette a közeli lovarda által szinte felkapált mély nyomokkal tarkított út, de szerencsére a piros sáv jelzés másik útvonalat követ. Ezen a részen látszik, hogy jóval kevesebb turista sétál, a jelzéseket követve vezet az út, szinte csak fától-fáig az avarban. Azért az utat segíti, hogy új, szépen látható jelzések vannak a szakaszon, jól követhető.

Elérünk egy szélső utcát, de aztán gyorsan visszatérünk az erdőbe, ahol egy újabb nehéz szakasz várt ránk. Az út a felismerhetetlenségig felszántva motorosok és terepjárók által, a nyomok vízzel elöntve pár száz méteren át, így mélyen az erődben kell elkerülni a szakaszt. Lassan rendeződik a sártenger, és felérünk a Fenyves-hegy csúcsához, ahol kialakított pihenő és szép kilátás vár minket.

Az innen lefelé vezető út egy gerincúton a nyaralók között vezet le Verőcére. Az általában rendben tartott kis telkek közelében a sok eldobott szemét lehangoló volt. Az utunk egy a vasút felett átvezető hídon át a település egyik utcájában torkollik. A piros sáv jelzés kicsit kanyarogva, majd a vasút alatt áthaladva vezet a Verőcei vasútállomásra, ami a Pest Megye Turistája mozgalom egyik végállomása.

 

Kapcsolódó, hasonló bejegyzések