Címke: bükk-hegység

Bükk

Túra leírások, turista információ, élmény, ismertető

Bükk-hegységbeli túra leírás

2005-01-29 :: Lillafüred Túra Bükkszentkeresztre Lillafüred :: Bükkszentkereszt :: Lillafüred

2005-06-30 :: Szilvásvárad Szilvásváradi túra . Szilvásvárad :: Istállós kő :: Szilvásvárad

2006-04-17 :: Szilvásvárad 2006.04.17 2006 húsvét hétfőn Szilvásváradra mentünk egy kicsit túrázni.

2006-06-10 :: Bükkszentkereszt Bükkszentkereszten laktunk, onnan sétáltunk fel Hollókőre.

2006-06-11 :: Répáshuta Répáshuta környékén túráztunk egy kisebb kört. Az idő, és a táj is nagyon szép volt.

2006-07-14 :: Garadna Miskolcról kisvasúttal mentünk ki Garadnára, majd onnan sétáltunk vissza a városba.

Garadna – Hermann Ottó emlékpark 2006-07-14

Garadna – Hermann Ottó emlékpark 2006.07.14

A túra útvonala:
Garadna Kék kereszt turista jelzés – Piszrángtelep Piros kereszt turista jelzés – Lendeczky-pihenő – Csókás Piros sáv turista jelzés – Lencsés-nyereg Zöld sáv turista jelzés – Lencsés-forrás – Lencsés-nyereg Piros sáv turista jelzés – Szinva-tanösvény Piros sáv turista jelzés Piros négyszög turista jelzés – Dolka-tető Piros sáv turista jelzés – Molnár-szikla – Hermann Ottó emlékpark

2006.07.14-én Miskolcra utaztunk, majd onnan kisvasúttal kimentünk Garadnára és onnan sétáltunk vissza Miskolcra.

Miskolc kisvatút eligazító tábla

Egy szép napon Miskolcra utaztunk. Ott a Garadnára tartó kisvasút végállomásához mentünk. A kisvasúttal felmentünk a végállomásig, és onnan indultunk vissza a városba.
Ahogy emlékszem a kisvasút közel egy óra alatt ér fel Garadnára, nagyon szép a tájútközben. Sok a látnivaló, és jól szét lehet nézni a
vagonokból. A kisvasút megáll Majláthnál, a Papírgyárnál, Hámornál (Puskaporos megálló), Lillafüreden, az Őskohónál, Közép-Garadnánál és Garadnán a végállomáson.

Karanyog a kistvasút

Nagyon szép területen halad felfelé a kisvasút. Az erdőben a domboldalon kanyarog az út.
Néhol a fák között az alattunk lévő völgyre, vagy épp a közelben futó utat pillanthatjuk meg.
Kihasználtuk a csendes szép utat, és a vagonban bekentük magunk kulacs riasztóval, ami az utunk végéig szépen fel is szívódott.
Az utasok egy része csak a Lillafüred állomásig jöttek, amely a Palota Szálló közelében található.
Itt páran még csatlakoztak a szerelvényünkhöz, és pár perc múlva haladtunk tovább Garadna felé.
A csodálatos Hámori-tó partján vezet tovább a kisvasút útvonala. Nagyon szép a kilátás erre a csodás tóra is.

A Hármori-tó Lillafüreden

A tavat elhagyva az Újmassai vagy Ómassai Őskohóhoz értünk, itt van kialakítva egy megálló a kisvasútnak.
Most kevés utas szállt le, illetve fel, így tovább is indultunk a Közép-Garadnai, majd a Garadnai végállomásunk felé.
A Garadna-völgy mentén és így a Garadna-patak partján haladva az Őskohó mellett a Margit-forrás, az erdészeti lerakat, és a pisztrángos tavak is különleges látványt nyújthatnak az idelátogatók számára.
Lassan meg is érkeztünk a végállomásra, a gyalogos túránk kiinduló pontjához.
A kellemes idő miatt csak itt döntöttük el hogy merre vesszük az irányt, és az útra kimenve a Kék kereszt turista jelzés jelzést követve indultunk el a Pisztrángtelep irányába.

Ómassára vezető út

A Kék kereszt turista jelzés jelzés az Ómassára vezető úton halad. Innen sajnos nem találtuk meg a közelben induló Kék O :: forrás turista jelzés jelzést, amely a Pisztráng tanösvény nevet kapta. Ezt nem is nagyon erőltettük, hanem mentünk a Pisztrángtelep felé.
Itt a tavak mellett, ha jól emlékszem egy buszmegálló közelében balra indult a Piros kereszt turista jelzésturista jelzés, amelyen megindultunk kicsit a domb irányába.
A Hárs-kút és a Ledeczky-pihenő pár száz méter után elénk is került, bár néhány bedőlt fa és a kissé megduzzadt patak miatt nem volt egyszerű a megközelítése.

Hárskút forrás

A forrás vizéből fogyasztottunk egy kicsit, majd megindultunk az ebben az időben rendesen embert próbáló turista ösvényen a Csókás tetejére.
Felérve az úthoz, a Piros sáv turista jelzés és Piros kereszt turista jelzés jelzések találkozásánál, mi áttértünk a Piros sáv turista jelzés jelzésre. Azon indultunk meg a Lencsés-nyereg irányába.
Itt szokványos erdei utakkal találkozhattunk, pár helyen kissé jobban felverték a sarat az erre járó járművek, de egyébként az ösvényen haladva lehetett száraz lábbal haladni.
A rövid, szinte pihentető séta a gerincen hamar feledtette velünk a kezdeti nehezebb szakaszt. A kellemes nyári időben az eső utáni párásabb levegő így is megizzasztott minket.

Lencsés-nyereg utba igazítás

A Lencsés-nyeregre érve a Lencsés forrásnál szerettünk volna egy rövid étkezést lefolytatni, de sajnos itt nem találtunk már a térképen jelzett pihenőt, pihenésre alkalmas helyet. Igaz a Lencsés-forrást sem volt egyszerű megtalálni.
Így a Zöld sáv turista jelzés jelzés mentén visszatértünk a Piros sáv turista jelzés turista útra, és itt álltunk meg kicsit falatozni.
A rövidke pihenő befejeztével a Dolka-gerinc felé indultunk, és a 461m-es tengerszint feletti magasságot elérve azt hiszem a napi magassági csúcsot értük el. Ezen a részen elég sok fát kivágtak, így szép kilátás nyílt a környező hegyekre, dombokra. Az alattunk elhelyezkedő Hámori-tó, Lillafüred és Felső-hámor természetesen rejtve maradt a szemünk elől.

KIlátás a Dolka-hegyről

A dombról lefelé ereszkedve hamarosan az utunkat keresztezte, majd csatlakozott a Piros négyszög turista jelzés, ami jelezte számunkra, hogy a Szinva-tanösvényen járunk már.
Innentől lehet mondani, hogy baj nem lehetett, ugyanis a jelzések, mint egy tanösvényhez illenek, megfelelő rendezetlenséggel sűrűn megjelentek, a szinte legváratlanabb helyeken. 🙂
Alsóhámort kerültük meg közben az ösvényen járva, folyamosan lefelé haladva.
Majdnem sikerült a híres Molnár-szikla mellett is elhaladnunk, de aztán szerencsére felfedeztük a jelzést, ami a felette lévő párkányra vezetett ki.

Molnár-szikla, Alsóhámor

A Molnár-szikláról szép kilátás nyílik a Szinva völgyére, Alsóhámorra is szép kilátás nyílik.
A közeli Miskolc városának is látni az első házait már szép időben.
A Piros sáv turista jelzés jelzés mentén kissé meredek, de jól mászható úton A Hermann Ottó emlékparkhoz lehet lejutni.
Még fent egy kiugró sziklán turbékoló párra akadtunk, szerencsére nagy dolgokban nem zavartuk meg őket. Tényleg kellemes és romantikus hely annak, aki nem egy plázában képzeli el csak az időtöltést.
A túra végéről talán csak annyit, hogy szerencsésen elértük az egyik helyi járatot, így időben visszaértünk az autóhoz, amivel hazaindultunk. A parkról jót vagy semmit.. nos mondjuk úgy, hogy ráférne egy is gondoskodás a jobb napokat is látott területre.

 

Répáshuta körtúra 2006-06-11

Répáshuta körtúra

A túra útvonala:
Répáshuta Zöld négyszög turista jelzés – Kőbalta tanösvény – Kis-hajtás Sárga sáv turista jelzés – Katalin-völgy – Kis-Pazsag-lápa – Gárdony Kék sáv turista jelzés – Fehér-kút Kék sáv turista jelzés – Derecske Kék sáv turista jelzés Piros sáv turista jelzés – Tebepuszta Kék négyszög turista jelzés – Balla-völgy Sárga barlang turista jelzés – Balla-barlang – Kőbalta tanösvény – Répáshuta Zöld négyszög turista jelzés

Bükkszentkereszten töltöttük a szombat estét, majd vasárnap “hazafelé” tartva megálltunk a közeli Répáshután,
és mivel az idő kedvezett, így egy rövid körtúrát is tettünk a környéken.

Répáshuta főutcája

Megérkeztünk autóval Répáshutára. A busz végállomásánál tudtunk parkolni, így itt megálltunk, és innen indultunk el.
A Kőbalta-tanösvény itt található állomása jó kiindulási pontnak bizonyult. Itt már fel is tudtunk menni az erdő
szélére a falu felé. Maga az ösvény nem túl hosszú, és viszonylag jól rendben van tartva. Persze a motorosok néhol összetörtén az egyébként
felázott talajt, így pár helyen kerülgetni kellett a sarat és pocsolyákat.
Talán 1 km után jobbra a hegynek fordultunk a Sárga sáv turista jelzés jelzésen. Ez már a település  főutcájára merőlegesen dél felé tartott.

Út az erdőben

A korábbi esőzések nyomait erre is jócskán megtaláltuk, néha az erdei úton haladó ösvényt 5-10m-re is el kellett kerülni, ahogy
az erdőben járó autók is tették, ezzel dagasztva tovább a sarat. Mint kiderült egy olyan turista ösvényt választottunk, amelyet
nem sokan jártak be az elmúlt időszakban. Szerencsére az aljnövényzet még nem nőtte be. A Sárga sáv turista jelzés turista jelzés a Katalin-völgyben halad, errefelé már nem jártak autók, így az út minősége jócskán megjavult. A Katalin-völgy egy patakmeder
mentén halad a Pazsag-völgybe. Mivel a régi meder jócskán be volt nőve aljnövényzettel, valamint bedőlt fákkal, a Sárga sáv turista jelzés jelzés a domb oldalában haladt, szerencsére nem volt túlságosan csúszós, jól  lehetett haladni.

Köves patakmeder

Az út vége felé, mielőtt elérjük a keresztező Pazsag-völgyet érdemes inkább a kiszáradt patak medrét választanunk
lefelé menet, mert felette jócskán leszűkül az ösvény, és ha leomlik, vagy lecsúszunk igaz csak 0,5m-t esünk, de a kövekkel kirakott
patakmederbe érkezve kitörhetjük a bokánk. Aki azt gondolja, hogy nehéz a szakasz, az téved, csak azért írtam, mert érdemes vigyázni.
Nagyon csendes, és szép a táj, kár, hogy a meder nincs kitakarítva, ezt sajnos tudom, hogy nehéz bevállalni, de tényleg szép helyet lehetne
itt kialakítani. A patak egyébként ki volt száradva, de nyomokban felfedezhető volt, hogy a korábbi nagy esőzések során, ha nem is a patak maga,
de az esővíz birtokba vette. Ezt különösen a végére érkezve tapasztaltunk meg.

Kiszáradt patak a Pazsag-völgyben

A Pazsag-völgybe a korábbi mederből kimosott köveken és homokon keresztül juthattunk le még mindig a Sárga sáv turista jelzés turista jelzésen. Ekkor meglepődtünk, mert a kiszáradt medernek jelzett helyen egy 2-3m széles gyors folyású patakkal találkoztunk. Ha térképünkön száraz medernek volt jelezve a hely, akkor tényleg jócskán a szokásos mennyiséget túlszárnyalt víztömeg kerülhetett a Pazsag-patak vízgyűjtő területére is.
Ezt a patakot elvileg a Juhász-forrás és 3 egyéb a térképen meg nem nevezett forrás táplálja. Kb. 2km-rel fentebb már el kellett volna maradnia a víznek.
Kis gondolkodás, tervezés után a cuccainkat átdobtuk a túlsó partra, és vigyázva, hogy minél kevésbé legyünk vizesek és sárosak, patakugrást rögtönöztünk.

Út fel a hegyre

Szerencsésen átjutottunk a túlsó partra, itt megálltunk, hogy szerény reggelinket elfogyasszuk.
A Sárga sáv turista jelzés jelzés természetesen hasonlóképp átjutott a jelzett helyen, így a túloldalt folytathattuk az utunk. Egy kis emelkedő következett a Kis-Pazsag-lápa mentén. Feljutván a tetőre a Sárga sáv turista jelzés és a Kék sáv turista jelzés jelzés közös részére érkeztünk. Mi balra a Kék sáv turista jelzés jelzést követve indultunk tovább Fehér-kút felé. Itt a Kék sáv turista jelzés és a Kék kereszt turista jelzés jelzések találkozásánál  továbbra is a Kék sáv turista jelzés turista útvonalon A Derecske-lápa felé vettünk az irányt.

Derecske-lápa

A Derecske-lápa először egy kissé benőtt aljnövényzetű területen haladt át szinte emelkedés nélkül, majd lassan megérkezett egy kiszáradt patakmeder
mellett futó domboldalhoz. Az utunk a Kék sáv turista jelzés jelzésen egy erdei úton haladt innentől, ami szintén a domb oldalában helyezkedett el.
A meder folyamatosan mélyült, egyre magasabban haladtunk felette. Kisebb források próbálták vízzel megtölteni a medret, de hamar elmaradt a vizük, elszivárgott
a mélybe. Az út a vége felé újra megközelítette a meder szintjét, majd le is ért hozzá. Itt is szemmel látható volt a leömlő víz által lehordott hordalék
óriási mennyisége. Ahhoz képest, hogy ki volt most is száradva a meder, óriási víztömeg lehetett, ami képes volt ennyi követ elcipelni, és lerakni, a völgyben
kiszélesedő területre.

Lehordott hordalék

Mint a hordalékból is látszik, széles, erős folyam hordhatta le a köveket és fákat. Ezt biztosan nem tudtuk volna átugrani, itt már bele kellett volna
lépni a mederbe az áthaladáshoz. Ezzel a Kék sáv turista jelzés jelzés leért a Hór-völgybe. Itt a  keresztező Piros sáv turista jelzés jelzéshez csatlakozik a Kék sáv turista jelzés jelzés is, tehát együtt haladnak, ha más is, mint Mi balra indul el a jelzésen. A közös jelzés a Hór-patak mentén
halad a Hideg pataki elágazáshoz, valami régi vasúthoz, és vasúti átrakodóhoz. Ez az út egyben egy kerékpár út is, ennek megfelelően könnyen járható volt.
A patak és környezete is arra engedett következtetni, mint a térkép is jelzi, hogy ez egy folyamatosan jelenlévő patak.

A úton hömpölygő víz

Helyenként az úton is hömpölygött a víz, de zavaró nem volt. A hegyről lefolyó víz volt, szinte kristálytiszta, persze inni azért nem ittunk belőle.
Néhol a domboldalról az erdő sűrűjéből tört elő keresztezve az utunkat, majd megfelelő helyet találva a patak víztömegét növelve
eltűnt a túloldalon. Szerintem ez a “látványosság” is az esőzéseknek volt “köszönhető”. A sétánk közben közelben fészkelő vadkacsát is láttunk,
de csak távolról tudtam már elkapni, mert elszállt. Hápogott elég hangosan, így jelezve a többieknek, hogy ne jöjjenek elő miattunk.
Vízesés hangjaira lettünk figyelmesek, persze a térkének hiába néztük nem találtuk, de csodálkoztunk is, mert szinte sík terepen vezetett az utunk egy lassan kiszélesedő
tisztás közepén.

Vízzel elárasztott Tebe-rét

Meg is találtuk a hang forrását, valóban egy kis vízesés volt. Az persze látszott rajta, hogy nem túl régen teremhetett. Tovább haladva találtuk meg az okát, amiért
kialakult. A Tebe-réten víz állt, valószínűleg nem volt képes a nagy vízhozamot elvezetni a patak, ezért megállt ezen a sík terepen a víz, és egy tavat formázott
meg. Az ebből a tóból kiáramló víz átömlött a jobbra az erdőbe vezető úton, és ez a folyam alakult vízeséssé. Aztán lehet, hogy nem igaz, és a “tó” sokszor,
vagy legalábbis elég gyakran létezik, de nekem úgy tűnt, hogy egy átmeneti jelenség. Nagyon szép volt, persze az idő is kedvezett, hogy ilyen szépnek mutatta
magát a természet. A Kék sáv turista jelzés Piros sáv turista jelzés közös jelzés tovahaladt a Tebe-rét mellett, és a  középső részen találkozott az általunk választott Kék négyszög turista jelzés jelzéssel.

Tebepuszta A kereszteződésnél kerítéssel találkoztunk, ennek mentén kellett balra fordulnunk. A terület egy “Fokozottan védett területet” vett körbe. Pontos funkcióját sajnos
nem ismerjük. Az utunk innentől újra az erdőbe vezetett. Az úton addig végig vízfolyás volt tapasztalható a Répáshutáról induló kis patak mentén. Ezzel a Balla-völgybe
jutottunk. Megkockáztatom, hogy a Balla-patak folydogál az út mentén. Az utunk egy hídon keresztül áthaladt a patakon. Az út mindkét oldalán sziklafalak, vízmosások, és a patak
mutatott be egy-egy természeti művet. Aki csak egy rövid sétára vállalkozik, az is könnyen megteheti, hogy ezt a részt megnézze, mert a településtől már csak
vagy 2km-re található.

Felfelé út a Balla-barlaghoz

Szóval a kb. 2-3km megtétele után vissza is értünk a település szélére. A Kék négyszög turista jelzés jelzést követve begyalogolhatunk a központba. Azonban a falu szélén
ismét megtalálhatjuk a túra elején már említett Kőbalta-tanösvényt. Mi úgy döntöttünk, hogy a kimaradt részt is megtekintjük, így természetesen felmászunk a Balla-barlanghoz
is. A Sárga barlang turista jelzés jelzés segíti a tájékozódást, ha épp a tanösvény nem lenne. Egyszóval megindultunk a tanösvényen. Egy talán 200m után balra vezetett fel az
egyébként elég meredek hegyoldalra egy korlátokkal is kiépített ösvény. Ugyan a felújítás már ráférne, de egészen jó út vezet fel a barlang alá. A kaptató kicsit megszorongatja
az elfáradt ember torkát, de azt gondolom, hogy azért érdemes felmászni, ha már itt van az ember.

Balla-barlang bejárata

A Sárga barlang turista jelzés turista jelzés végig követi az utunk, minthogy ez jelzi a barlanghoz vezető utat. A barlang szép tágas, kellemes tartózkodó hely
lehetett a korabeli embernek. Az nem egészen derült ki számomra, hogy honnan kapta a nevét, csak arra tudok gondolni, hogy a felfedezőjéről. A kis pihenő után
visszaindultunk a hegyoldalon lefelé, míg a Sárga barlang turista jelzés jelzés vissza nem ért a Kőbalta-tanösvényre. Balra az ösvényre térve a település felett haladtunk a domb oldalában, néha nagyon szép rálátással a falura. A kb. 1,5-2 km-es tanösvény végén a kiinduló pontunkra visszaérve fejeztük be ezt a szép túrát. Átöltözés után a
település központjában található Vadász-csárdába tértünk be. Nagyon szépen megcsinált étteremre találtunk. Kár lenne, ha a kis forgalom miatt megszűnne. Teljesen elégedettek
voltunk a kiszolgálással, az ételekkel és az árakkal is. Nagyon finom vadételeket lehet enni. Mindenkinek tudom ajánlani.

Bükkszentkereszt – Hollóstető – Bükkszentkereszt – 2006-06-10

Bükkszentkereszt – Hollóstető – Bükkszentkereszt

A túra útvonala:
Bükkszentkereszt Sárga sáv turista jelzés – Ifjusági-tábor – Holdviola-tanösvény – IV. Béla emlékmű Kék sáv turista jelzés – Mészárszék Zöld sáv turista jelzés – Lófő-tisztás – Mezőhegyes – Bodzás-rét – Ménes-lápa Piros sáv turista jelzés – Hollóstető Piros sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés – Nagy-Hollós Sárga sáv turista jelzés – Bükkszentkereszt Kék sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés – Bükkszentkereszt Sárga sáv turista jelzés

2006.06.10. Egy kellemes, csendes hétvégére kiutaztunk Bükkszentkeresztre. Azt gondolom,
ha pihenésre, és csendre, jó levegőre vágyik az ember, akkor ideális választás, a település.

Kerékpárút a Bükkben

Mivel reggel érkeztünk a településre, így nem indultunk túlságosan korán túrázni sem.
A településen átvezető Sárga sáv turista jelzés jelzésen indultunk ki a faluból, de levágva az utat a régi  “úttörő” tábor felé vettük az irányt. Innen egy a táborhoz tartozó térképen nem jelzett  ösvényen mentünk át a Kék sáv turista jelzés turistajelzésre. Ez a Lófő tisztás felé vezet, át a  Mészárszék nevezetű helyen.
Az út egyébként aszfaltos, mert egyben egy zöld kerékpárútnak is helyet ad.

Virágos rét

Csendes, szép időnk volt, bár kissé borult az ég, nem lehetett tudni, hogy elkapunk-e valami esőt.
Az utunk során több turistával is találkoztunk, ugyanis valamilyen tájékozódási verseny tartottak ezen az útvonalon.
Mi nem követtük a Kék sáv turista jelzés jelzést, mert az elkerülte volna a Lófő-tisztást, hanem  haladtunk tovább a kerékpárúton. Meg-megálltunk a fenyvesekkel, majd váltakozó fás erdő mellett, néha be is mentünk fényképezni az erdőbe. Ekkor a Zöld sáv turista jelzés turistajelzésen haladtunk dél felé. Hamarosan Mészárszék területére érkeztünk.

Csendélet a Bükkben

A táj magáért beszél, mindenkinek tudom ajánlani, hisz pár kilométert kell csak gyalogolni, és milyen szép helyre kerülhetünk. Nagyon el tudnám képzelni az  életemet egy ilyen környezetben. Szép lassan beérkeztünk a Lófő-tisztásra, majd a  közepe táján egy jobbra letérő úton elkanyarodtunk. A terveinkben egy nagyobb  útvonal bejárása szerepelt, de a kiszámíthatatlan időre tekintettel a köves úton  folytattuk az utunk. Egy rövid séta után kereszteztük a Bükki-kék Kék sáv turista jelzés turista jelzést  újra. Azonban mi maradtunk a kikövezett úton, haladtunk a következő jelzésig a  Ménes-lápa találkozásáig.

Ménes-lápa útja

A Ménes-lápa bevezető útján vezet a Piros sáv turista jelzés turista jelzés, így nem nehéz megtalálni.  Ezzel jobbra fordulva rátértünk a Hollótetőre vezető útra. A terveink alapján itt  szerettünk volna megebédelni, vagy ha a helyzet úgy adja, akkor a magunkkal hozott  szalonnát és kolbászt megsütni és a kenyerünkre csöpögtetni. Ebből sajnos nem lett  semmi, mert nem találkoztunk kijelölt/kiépített tűzrakó hellyel, valamint később a  szél is feltámadt, mintegy jelezve a várható esőt. Folytattuk tehát utunk a Piros sáv turista jelzés jelzésen Hollóstető felé. A pár kilométeres út során végig tapasztaltuk, hogy nagy a  nagy mennyiségű csapadék ami korábban Miskolc ivóvíz ellátását is akadályozta itt is  jelen volt.

Mohás fatuskó

Hollótetőre érve megszaporáztuk a lépteink, mert küszöbön állt, hogy az ég ránk szakad. Ezért nem sokat időztünk a kis településen, hanem a Piros sáv turista jelzés jelzést követve, majd a Piros sáv turista jelzés és a Sárga sáv turista jelzés közös turista jelzésen haladva bevetettük magunkat az erdőbe. Itt a korábbi szakaszokon megszokott, kijárt ösvény elmaradt ugyan, de
a kevésbé járt ösvény is még mindig jobb állapotban volt, mint amit korábban a Vértes, és Bakony egyes útjain tapasztaltunk. Utunk itt egy újabb kereszteződéshez  rt, ahol a Bükkszentkereszt felé vezető Sárga sáv turista jelzés jelzésen indultunk meg.

Szuper dagonya az erdő közepén

Az általunk követett Sárga sáv turista jelzés jelzés tulajdonképp a Bükkszentkeresztre vezető országúttal párhozamosan halad az erdőben. Szép csendes, nyugodt ösvény. Pár kilométert kell csak megtenni, és balról a jelzéshez csatlakozik a Kék sáv turista jelzés turista jelzés, de csak azért, hogy a település elején el is váljon újra, és visszatérjen az erdőbe. Ezen az úton már télen jártunk,
így ismerős volt a hely, nem lehetett eltévedni. Egyébként azt hiszem, hogy lehet állítani, hogy ezen a környéken található turista utak
rendben vannak tartva, minden jelzést meg lehet találni, és egy térkép alapján könnyen lehet tájékozódni.

Bükkszentkereszti emlékhely

Utunk itt szinte véget ért, visszaértünk a településre. Végigsétáltunk a főutcán a szállásunk felé. Mire megérkeztünk az idő is úgy döntött, hogy tovább nem érdemes várnia, elkezdhet esni. Azért nem adtuk fel, és az esőszünetben a vendéglátóink udvarán elkészítettük kellemes zsíros kenyér, sült kolbász és sült szalonnából álló vacsoránkat. Aztán a tv sportműsorait nézve pihentünk egy kicsit, majd leültünk játszani. 🙂
Ki-ki a saját kedve szerint választott.

Szivásvárad körtúra 2006-04-17

Szilvásvárad körtúra 2006.04.17

A túra útvonala:
Szilvásvárad Zöld sáv turista jelzés – Szilvásvárad (Eger felőli vége) Zöld kereszt turista jelzés – Bácsó-völgy – Diviaczki Gyula-forrás – Kelemen-széke – Katonasírok Sárga sáv turista jelzés – Mária-bánya – Horotna-völgy Sárga sáv turista jelzés Zöld sáv turista jelzés – Szabadtéri Erdei Múzeum – Fátyol-vízesés Zöld sáv turista jelzés

2006. Húsvét hétfőn Szilvásváradra mentünk kis egy kicsit túrázni.

Kicsit sáros, kijárt úton indult az utunk

Nagyon szép idő volt, nem esett a túra ideje alatt az eső. Egy barátommal, és a 3 éves kislányával voltunk a túrán. Emiatt lett az útvonal mérete meghatározva.
Ha végig nem is, de bizonyos részeken sétált a kislány is, nem kellett az apjának cipelni.
A Szalajka-völgy éttermi részénél álltunk meg az autóval. Ekkor épp nagy tömeg volt minden fele. Szerencsére hely volt. Persze délután a kijutás, és nemcsak a völgyből,
hanem a faluból is nehézkes volt. Olyan 4-5 km-es sor állt a falunk kívül is. Nos a völgyből indultunk. Kisétáltunk a kijárathoz, majd elindultunk balra a Bélapátfalva
felé vezető úton. A falu vége előtt megtaláltuk a Zöld kereszt turista jelzés jelzést.

Diviaczki-forrás

A Zöld kereszt turista jelzés jelzés, hamar kijutott a településből és egy sáros, mély keréknyomokkal tarkított erdei útra jutottunk. Ezen az úton kell felfelé
haladni, az egyébként lankás úton. A túra előtt elég sok eső esett, így a talaj kicsit fel volt ázva, de figyelmesen haladva vigyázni tudtunk, és nagyon nem kentük
össze magunkat. Kb. 5km-es út vezet fel a Kelemen-széke nevű helyre. Az út egy része a Bácsó-völgyben fut, szép lassan emelkedik, tehát semmiféle nehézséget nem okozhat a
megtétele. Olyan 2km séta után érünk el a Diviaczky-forráshoz. Itt egy emlékhely van kialakítva, egy híres természetjárónak állítva. A forrás ki van építve szépen. Miután
elhagyjuk a forrást, kezdődik egy kis emelkedő, amely ha esetleg kicsit ki is fárasztja az embert, azonban nem annyira hosszú, hogy vissza kellene fordulni kezdő
turistáknak.

Kelemen-széke

A Zöld kereszt turista jelzés turista jelzést követve hamar feljuthatunk a már említett Kelemen-széke helyre. Itt egy nagy tisztást találunk, ahonnan nagyon szép kilátás
nyílik a könyék erdejeire. Egy vadászles is volt a helyen, legalábbis, mikor mi ott jártunk, amelyről a szép kitekintés tovább fokozható. Kicsit tovább haladva a tisztás
déli vége felé, megtaláljuk a jelzés folytatását, amely hamarosan az itt található katona síroknál összetalálkozik a Piros sáv turista jelzés jelzés, a Sárga sáv turista jelzés jelzés Kék sáv turista jelzés Piros sáv turista jelzés közös turista jel és  a Kék sáv turista jelzés Piros sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés közös turista útvonalakkal. A katonasírok a Bükk-hegységben is dúló II. világháborús küzdelmek színtere volt. Az itt elesett idegen nemzetiségő katonák temetkezési helye. A sírok gondozását tudtommal a természetjárók vállalták magukra.

Katona sírok

Mi a Sárga sáv turista jelzés túra jelzést választottuk a lejutáshoz. Célunk a Fátyol-vízesés lábánál lévő Szabadtéri Erdei Múzeum, és a visszaúthoz az erdei kisvasút volt. A hegyről tehát a Mária-bányán keresztül vezető Sárga sáv turista jelzés jelzésen indultuk el. A Horotna-völgy csendes, és  jól járható utakkal van felkészítve az idejárók fogadására. Óvatosan lejtő úton  haladhatunk le a Szalajka-völgybe. Előtte természetesen vég van látnivaló, pl. egy kis  tó, aminek a keletkezésérő nem tudok információval szolgálni. Tiszta, csendes tó, kis nádassal. Itt talákozott össze a Sárga sáv turista jelzés és a Zöld sáv turista jelzés .
A közös jelzések kell tovább haladnunk. Megkerülve a tavat, már egy patak mentén haladhatunk le az Erdei Múzeumba. A múzeum bemutatja a környéken élő emberek történelmét, hogy mivel foglalkoztak,  hogyan, és miben éltek.

Évgyűrűk

A Szabadtéri Erdei Múzeum meglátogatása után elindultunk a Fátyol-vízesés felé, amely, most is csodálatosan szép volt, gondosan kitakarítva a bekerített rész is.
Miután kigyönyörködtük magunkat a vízesésben, elindultunk a kisvasút állomása felé, hogy megváltsuk a jegyet a következő járatra. Ekkor már persze sejtettük, hogy nem kis tömeg
lesz a vonaton. Rengetegen vártak az állomásnál, sokan voltak piknikezni itt is, és tudjuk, hogy sajnos a kisvasúttal érkezők jó része, szinte nem sem fordul a környéken,
hanem megy vissza a vonattal. Kicsit szardínia jelleggel, de felfértünk a szerelvényre. A kislány még a végén helyet is kapott az apjával, hogy leüljön. Így leereszkedtünk a kisvasúttal a völgybe. Szép napunk volt. Ekkor már alaposan beborult az ég, de azt már nem tudtuk meg, hogy ott esett-e, mert továbbálltunk.

Szilvásvárad – Istállóskő – 2005-06-30

Szilvásvárad – Istállós-kő – Szilvásvárad – Fátyol vízesés

A túra útvonala:
Szilvásvárad Zöld sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés – Tóthfalu-völgy Sárga sáv turista jelzés – Ivánka-lápa – Gerennavár (parkoló) Sárga rom turista jelzés – Gerennavár – Gerennavár (parkoló) Sárga kereszt turista jelzés – Holló-kő Sárga háromszög turista jelzés – Kukucsó-lápa – Istállós-kő Zöld háromszög turista jelzés Istállós-kői-barlang – Szalajka-forrás – Fátyol-vízesés

2005.06.30. Egy csodálatos nyári túra

Egy csendes patak folydogált mellettünk

Egy szép csütörtöki napon úgy éreztük, hogy elég erősek vagyunk egy újabb túrához.
Úgy tűnt, hogy tévedtünk. Az elmúlt hét egy hetes Vértes túra kivett belőlünk elég sok energiát.

Szépen ki van táblázva, és rendezett a kereskedelem is.

Szilvásváradra, Miskolcon, Lillafüreden, Mályinkán keresztül mentünk. A táj egyszerűen csodálatos, ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Az egyetlen gond az volt, hogy mint később kiderült egy felrepült kő berepesztette a szélvédőnket.
Mentem volna busszal. A problémák ellenére az idő jó volt, és jól éreztük magunkat. A keskeny, erősen emelkedő erdei út csendes és kis forgalmú, valamint nagyon szép erdőben húzódik. Nem túl széles, de talán ez a szépsége, így nem száguld el mellette  az ember.
Aki itt lakik, annak ez a normális, így fel sem tűnik már, de felejthetetlen a szépség, és olyan távolinak, elérhetetlennek tűnik.
Mindig szívesen járok erre, nyugtató a hatás.

Vágott gyep és rendbetartott padok várnak mindenkit a természetbe.

Kb. 9:45-re értünk fel Szilvásváradra. Leparkoltunk a szépen, és korrekten kialakított étterem, büfé, és ajándékos bódékkal szemben.
Szilvásvárad, mint település szinte teljes mértékben a turistákból él. Ennek megfelelően fel is vannak készülve az idelátogatók fogadására, és korrekt elhelyezésére. A méltán híres ménesük és a Fátyol-vízesés közelsége minden évszakban rengeteg látogatót vonz.
Mégis úgy érzi az ember, hogy itt kiszolgálás folyik, nem pedig csak a természeti java, lehetőségek kiaknázása.
Emiatt nyugodtan tudom ajánlani mindenkinek, hogy lehetőség szerint látogassa meg, és tapasztalja meg a vendégszeretetet amit itt kaphat.

A különböző földtörténeti korok átmenete jól megfigyelhető

Megittunk egy kávét (megjegyzem a kiszolgálás elsőrangú volt), majd kb. 10:00-kor elindultunk. A Zöld sáv turista jelzés jelzés mentén mentünk ki a természetbe. Kb. 3 km hosszan vezetett az utunk bitumenes úton. Kb. 1,5 km után a Zöld sáv turista jelzés jelzés ketté vált és Sárga sáv turista jelzés valamint Zöld sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés jelzéseké alakultak át. Mi a Sárga sáv turista jelzés jelzést követtük Gerennavár felé.

A sziklák kivillannak a domboldalból

A másik jelzés hamar letért a bitumenes útról és a Fátyol vízesés felé vette az irányt. Az út két oldalán szépen rendben tartott sütő helyek és padok sorakoztak.
Nem tapasztaltam még hasonlóan igényesen rendbe tartott turista paradicsomot. Kellemes kikapcsolódás nyújt a hely azoknak is akik szabadtéren szeretnének főzni, vagy csak sétálgatni, kisvasúttal utazni, majd beülni egy kellemes étterembe. Mindenki megtalálja az elvárásainak megfelelő ellátást, és lehetőséget. Mint már írtam, az újabb 1,5km után le tért a jelzés a bitumenes útról. Itt jegyezném meg, hogy a Mi 2002-es Kartográfiás térképünkön még a jelzés egy helyen elhagyja az utat, azonban az újonnan felfestett, és szépen karbantartott jelzések szerint már az úton kell haladni az S-kanyarban is. Egy kb. újabb 1,5km után értünk fel a 759m-es csúcshoz, majd megnéztük mi is az a Gerennavár. 12:00 óra körül járt ekkor az idő. Ekkor kicsit beborult, így megvitattuk, hogy merre haladjunk tovább. Kis étkezést is beiktattunk.
Úgy határoztunk, hogy nem adjuk fel, hátha nem lesz nagy eső és emiatt sár, és felkapaszkodunk Istállós-kőre. Tehát elindultunk a Sárga kereszt turista jelzés útvonalon.


Fent a csúcson, szép hely, érdemes megnézni

13:30 körül, kb. 2km séta után értünk el a Sárga háromszög turista jelzés jelzéshez, ami felvezet a csúcsra. Ide azért kellett a térkép, mert a növényzet miatt nehezen lehetett volna észrevenni az élesen csatlakozó utat. Na itt kapott el minket az eső rendesen, de szerencsére nem tartott csak 10-15 percig, így nem áztunk teljesen át. Na meg szerencsére meleg volt. Ez okozott is némi gondot az eső miatt, ugyanis nagyon párás lett a levegő.
Az újabb 2km-es séta után felérkeztünk Istállós-kőre, ekkor még csak remélni tudtuk, hogy az eső nem áztatta fel túlságosan a lefelé vezető utat a völgybe.


Ereszkedünk felelé Istállóskőről

14:15 körül, kis pihenő és szerelvény igazítás után elindultunk lefelé a Zöld háromszög turista jelzés jelzésen. Itt óvatosan haladtunk, mert a talaj egy kicsit nedves volt, és aki ismeri a helyet, nem mondok újat, hogy jó ideig lehet felfelé haladni a fák között, ha az ember egyszer megcsúszik.
Az út nem veszélyes, inkább csak érdemes odafigyelni, és akkor nem lehet baj. Egy 500 méteren keresztül a hegyről szinte egyenesen lefelé kell haladni, kis fák között. Ezután egy 300m-es pihenő szakasz után fák gyökereiből és sziklákból álló lépcsőn  kell lefelé haladni egy 300 métert.
Mikor mindezzel végez az ember, egy hosszabb kb. 800m-es lejtő következik. Jól lehet haladni, mert sok kis fa szegélyezi az utat, és lehet fától-fáig haladni.


Istállóskő alján az ősember barlangja

Mikor a lejtő alján elkanyarodunk, akkor a Zöld barlang turista jelzés jelzést követve fel lehet jutni az ősember barlangjához. Különleges, de semmi nagy dolgot ne várjon tőle a látogatni szándékozó. Ezzel csak azt akarom mondani, hogyha valaki azért megy oda, hogy találjon valami nyomot, kőbaltát, vagy bármi konkrét jelét, hogy ott volt az ősember, akkor az csalatkozni fog. Azonban ha valaki azért felmegy, hogy megnézze, és belegondol, milyen lehetett, pl. Ön biztonságban érezné-e magát, annak egy csodálatos élmény lesz.
Itt megint kötelességemnek érzem megjegyezni, hogy a környék rendben volt és szemeteszsák is volt, tehát itt is látszott odafigyelnek. Persze egy kedves kismama, vagy újdonsült apuka már nem akart a kukáig sétálni a gyerek …. pelenkájával.. de ezen már nem csodálkoztam.


Az egyik legszebb forrás a Szalajkáé.

A Zöld barlang turista jelzés jelzés külön feltüntetésében nem vagyok biztos, de haladva tovább a Zöld háromszög turista jelzés jelzés mentén biztosan nem mellőzik el a barlangot.

Tehát tovább haladtunk a jelzésen, az utunk kicsit kacskaringózva, de lefelé tartott a forrás felé, ami miatt a kedves ősünk választhatta épp ezt a helyet a letelepedésre.
A barlangtól egy kb. 500m a Szalajka-forrás. Kiépített, de nem megközelíthető a forrás maga. Nagyon szép tiszta vize volt, mikor mi ott voltunk.
A patak mentén haladva kb. 400m után érhettünk el a Fátyol-vízeséshez. A Fátyol-vízesés nagyon gyönyörű, ajánlom mindenkinek a figyelmébe, hogy nem hagyja ki.
Gondolom Szilvásváradra nem probléma eljutni, onnan pedig ha nincs kedve, vagy energiája sétálni, akkor még mindig feljuthat kisvasúttal.


A fátyol vízesést mindenkiek látni kell!

Egyrészt kifáradva, másrészt az élmény miatt Mi is a kisvasutat választottunk, hogy visszaérjük az utunk kiindulási pontjára. 3,5km lett volna még, ha a gyalogos változatot választjuk. Ekkor a Zöld sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés kettős jelzésen kell sétálni.
Természetesen egyszer ezen az úton is végig fogunk sétálni, de most megelégedtünk a kisvasút nyújtotta kényelemmel, és élménnyel.
Sokan választják a vasúttal felutazást, majd a visszasétálást, mert útközben rengeteg látnivalóból kimaradhat aki csak egyik, vagy másik utat ismeri meg.


A szilvásváradi kisvasút

Mi így kb. 11 km-t tettünk meg úgy 6 óra alatt pihenőidőkkel együtt.


Lillafüred – Bükkszentkereszt – 2005-01-29

Lillafüred – Bükkszentkereszt – Lillafüred túra 2005

A túra útvonala: Lillafüred Piros sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés – Lillafüred Piros sáv turista jelzés – Száraz-szinva Kék sáv turista jelzés – Bükkszentkereszt (Száraz-szinva tetején) Kék sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés – Bükkszentkereszt (település eleje) Sárga sáv turista jelzés – Bükkszentkereszt (templom) Sárga sáv turista jelzés – Bükkszentkereszt (település vége) Piros sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés – Ágnes-rét Piros sáv turista jelzés – Fehér-kőlápai turistaház Zöld háromszög turista jelzés – Fehérkő-lápa-tető Zöld sáv turista jelzés – Fehér-kő Piros sáv turista jelzés Zöld sáv turista jelzés – Lillafüred vasútállomás Piros sáv turista jelzés – Palotaszálló Kék kereszt turista jelzés – Anna-barlang

2005.01.29. Szép csendes téli nap. Vékony hóréteg fedte a hegyeket, csábítva minket, hogy egy téli túrára induljunk. Tünde, Én, Kova és Szilvi volt a kíséretünk. Reggel otthonról indultunk, és kimentünk Lillafüredre autóval. A Piros sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés közös jelzésen indultunk el. Olyan helyen parkoltunk, ahol már nem tudtunk felmenni a házak fölött futó ösvényre, de a térkép alapján láttuk, hogy hamarosan úgyis összetalálkozunk a jelzéssel a Bükkszentkeresztre vezető úton, ami kb. 300m után be is következett. Itt a két szín ketté vált és mi a Piros sáv turista jelzés jelzést követve haladtunk a köves úton.

Fel a havas hegyoldalon vezetett az utunk

Körülbelül 1 km után találkoztunk a Bársonyos-forrás, majd a Szinva-forrás kiépített emlékművével. Ezt pl.nagyon szeretem a Bükkben, hogy nagyon sok a forrás, így megfelelően tervezett túra esetén a turista tud vizet vételezni. Igaz Nekünk még talán nem volt víz gondunk, de bármikor előfordulhat egy hosszabb túra esetén, vagy egy melegebb napon, hogy egyszer csak takarékoskodni kell a vízzel. Ami nem túl jó, mert az elvesztegetett vízmennyiséget pótolni kell. Visszatérve a túrához: haladtunk tovább az úton, míg a bitumenes ösvényünk egy nagy kanyarral jobbra elhagyott minket, mi ugyanis bevágtunk a tulajdonképpen érintetlen hóba, mert ott megtaláltuk a választott Kék sáv turista jelzés jelzést. Ekkor közel 2km volt mára lábunkban.

A havas út és a hó, egy lábnyommal.

A jelzésen jó ideig nem jött senki, de a legutóbbi hóesés előtt még jártak előttünk, így ügyesen lépkedve el lehetett kerülni, hogy a helyenként 30cm-es hóban kelljen mászkálni.
Ekkor azt hittük, hogy nincs szerencsénk, hogy nem taposták ki előttünk az ösvényt. Azonban kb. a 2km-es táv 2/3-ánál szembejött két fiatal, akik úgy összetúrták a havat előttünk, hogy utána nem tudtuk elkerülni a mély hóba csúszkálást, és sülyedést. Igazán nem volt nagy probléma, de emiatt kicsit lassabban tudtunk haladni. Olyannyira nem volt gond, hogy kb. 15 perc után megtalált minket a Hollós-tetőről érkező jelzés és a Kék sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés közös jelzésen egy újabb 500m után már bent is voltunk Bükkszentkereszten. Szép idő volt, az enyhén hókásás út régi emlékeket ébresztett fel bennünk. Arra is gondoltunk, hogy ilyen esetben kedves fővárosunk már bedugult volna, és mindenki a köztisztaságiakat szidná…

Bükkszentkeresztből kiérve az erdő.

1 km hosszú volt az út a településen keresztül, Mi a Sárga sáv turista jelzés jelzést követtük. A miskolci telepeseknek kedvezve és mellékesen a gyerekeknek is egy parányi síparadicsomot építettek ki a városiaknak az főúthoz megfelelően közeli helyen. A rövidke sípályához méregdrága terepjáróval járó, síöltözékes embereket látva vidámabbak lettünk, és így haladtunk a jelzésen, betérve az egyik utcába balra. Itt kijutva Bükkszentkeresztről szintén szánkózó és síelő emberekkel találkoztunk, de ők inkább helyi embereknek tűntek. Aztán találtunk, egy szerintem jobban kiépített, csak kevésbé ismert pályát a síelés szerelmeseinek. Itt a letaposott hó miatt rendesen kellett kutatnunk a jelzéseket. A sípálya végénél leálltunk szélárnyékba fogyasztani egy kis táplálékot, a síelőket használva addig kikapcsolódásnak. Itt a kopár részen már éreztük a szelet, ami egy kicsit kellemetlen is volt, szerencsére nagyon rövid időt töltöttünk csak szeles helyen, így nem fagytunk át.

Bükkszentkereszt mellett. Gyönyörű indő volt.

Dolgunk végeztével szétnéztünk és mint távolban egy fehér vitorla, felfedeztük a keresett Piros sáv turista jelzés Sárga sáv turista jelzés jelzéseket, és ezen indultunk el. A kajálás, és a megállás miatt kicsit megmacskásodott lábainkat nehéz volt rávenni, hogy újra a kevéssé letaposott hóban haladjanak. Kb. 1 km megtétele után értünk el arra a pontra, ahol a két jelzés ketté válik.
Itt eldöntöttünk, hogy a talán lankásabb, de hosszabb utat választjuk. Így a Piros sáv turista jelzés jelzés mentén haladtunk tovább.

Bükkszentkeresztből kiérve az erdő.

Nagyon szép területen haladtunk, kellemes volt az idő és szép a táj, mi kell több az embernek? Egy 2km-es pihentetőnek mondható séta következett tehát, mint utóbb kiderült. Ekkor értünk el a Fehér-kő-lápai turistaházhoz, majd vetettük be magunkat egy sötét fenyvesbe. Azt hiszem a legkellemesebb séta minden évszakban a fenyő erdőkben esik. Számomra a fenyvesek testesítik meg az igazi erdőt, a többi is szép, de a korona az a fenyő. Hogy ne kalandozzunk el messzire, itt találtunk rá a Zöld sáv turista jelzés
jelzésre, valamint egy kis kitérő volt a Zöld háromszög turista jelzés jelzés, ami a Fehér-kő pihenőhöz vezetett volna, de úgy emlékszem, oda már nem tértünk be, ugyanis, kezdett az idő rosszabbra fordulni, bár még csak délután 3 körül voltunk.

Fenyves Bükkszentkereszt mellett. Csodálatos látmány az ilyen erdő.

A Zöld sáv turista jelzés jelzésünk kellemesen kacsázott nagy ívben felfelé, így semmiféle problémát nem okozott az sem, hogy havas volt a lejtő, amitől valljuk be tartottunk jogosan egy kissé. Nos ez a 1,5km már nem volt sok, és le is értünk a Szabadtéri templomhoz, majd egy 500m után leereszkedtünk egy parkolóba. Utunk itt véget ért, így még hazafelé megálltunk a Tó mellett és a Szálló túlsó oldalán lévő vízeséshez leugrottunk.

Kellemes kis túra, tudom ajánlani kezdő túrázóknak is szintfelmérőnek. Viszonylag könnyű terep, jól lehet tájékozódni, de van némi szintemelkedés is a terep megismeréséhez.

 

A Lillafüred – Bükkszentkereszt túra képei