* Tura
Szerző: Joe
Bejegyzés időpontja: 2014-12-14 19:15:00 (Legutóbbi frissítés: 2014-12-18)

Gödöllői Kék-túra 2014. december 14

A Gödöllői Kék-túra teljesítése

A Gödöllői Kék-túra teljesítésének időpontja: 2014. december 14.

A Gödöllői kék-túra útvonala: Gödöllő – Gödöllő-Állami telepek v.m. – József főherceg arborétum – Király út – kőkereszt – Juharos – Erzsébet pihenő – Turtula – Ebédlő út – Ménescsapás-tető – Nagy-völgy – Bag v.m.  
Táv: 20km; Szint: 200m

2010-ben szerkesztettek több formátumú Gödöllői-dombság térképet, én a Dimap fűzött 1:50000-es turista-, kerékpáros- és szabadidőatlaszát szereztem be egy Margita túra során.

Az Útvonalkövetők klubja által összeállított és fenntartott Gödöllő Állami telepek vasúti megálló és Bag vasútállomás közötti nagyjából 20km-es kék sáv turista jelzéssel jelzett jelvényszerző túra teljesítése. A jelvényszerző túra igazolása az igazolófüzet kérdéseire adott válasszal tehető meg.

A Gödöllői kék túra teljesítése, bejárása

Én azt a megoldást választottam, hogy a bagi vasútállomásra mentem ki autóval. Az állomásra közvetlenül nem vezet le út, de a közelében meg lehet állni. Onnan egy járda és lépcső vezet le az állomáshoz. Kicsit csúszós volt reggel, így óvatosan kellett minden új felületet próbálni.

A 2014. december eleji ónos, jeges eső és pusztítás után az első szabad hétvégén, miután a Pilis Parkerdő engedélyezte az erdők látogatását indultam el erre a még mindig saját felhozó túrámra. A 20km-es túráról az a hír járta – és a térkép alapján az útvonal is erről árulkodott – hogy nem túlságosan nehéz terep, csak az út hossza lehet kihívás.

Az állomáson és a kinyomtatott igazolófüzetbe kértem egy pecsétet és egy jegyet Gödöllő Állalmi telepekig. a nagyon kényelmes külvárosi vonattal hamar átértünk a célállomásra.

Bevallom vártam, hogy megpillantom a kék jelzést, de nem találtam semmi nyomát, így a térképre hagyatkozva elindultam az út mellett Gödöllő felé amíg jobb oldalra be nem kell térnünk a Gödöllői Arborétum felé. Talán itt az arborétum mellett elvezető út mellett álló egyik fán volt egy régi jelzés. Már voltam az arborétumban, így most csak beugrottam, hogy az igazoláshoz szükséges kérdésre megtaláljam a választ. Ezt követően indultam tovább a kerítés mellett a kívül kerülő lassan emelkedő úton.

A lassan folydogáló esővíz és a pocsolyák hajnalban megfagytak, így néha óvatosan kellett lépkedni. Cserébe az egyébként sáros út felszíne is kissé fagyos volt, így kicsit tisztábban érhettünk fel a tetőre. A tető jelen esetben a arborétum kerítésének a végét jelentette, ahol jobbra fordultam az úttal, majd az itt már többször feltűnő kék jelzés követve pár száz méter után balra. A balra lefele vezető úton nem láttam jelzést, de elég egyértelmű volt az útvonal. Leérve a jobbra vezető útnál már szerepelt a jelzés, így ez is egyértelmű volt.

Nem vagyok erdész, és nagyon csúnya, durva képeket láthattunk a pusztulásról, az utam során csak kisebb mértékben találkoztam a letört ágakkal. Azt mondanám, hogy nem tűnt mindent elsöprő pusztításnak a jég és az ónos eső okozta ág töredezés, inkább csak csúnya lett tőle pár fa. Fák – ha ennek okán dőltek ki – akkor azok már elszáradt, elkorhadt fáknak tűntek. Összességében nem találkoztam nagyobb gonddal, mint egy normál, magára hagyott részen tapasztana az ember.

Tehát leértem és jobbra folytattam az utam. Ez a szakasz egy kevésbé járt, gyalogösvénynek tűnt. Itt volt két-három vékonyabb ág, ami keresztezte az utat. Tovább haladva értem ki a Király útra. Ez egy csodálatos, széles út, nagyon szépen rendben tartott rész, ahogy láttam az akácost méhészek használják. Ritkának gondolnám, hogy egy darab kék sáv jelzést láttam, de egyébként annyira egyértelműnek tűnik az útvonal, hogy talán nem nagy gond. Az út egy kereszteződés után egy sorompóval lezárt részhez ért. Ezen a részen nem voltak jelzések, csak pár jelzés alapot láttam felfestve, remélhetőleg a hamarosan felfestésre kerülő jelzésekhez.

Az út során a gázvezeték jelző oszlopokkal kapcsolatos kérdésre is itt adhatunk választ.

A most rendezett erdő a fakitermelés egyik központja lehet, az utak is nagyon korrekten rendben vannak tartva. Könnyen követhető a jelzés a kis emelkedő út mentén. Kicsit kanyarogva érünk fel egy homokos talajú részre, itt vezet utunk. Ezen a részen több kék jelzés, jó követhetően vezet le a Valkói út mellé az romos erdei ház mellett. Itt az úthoz kiérve találjuk meg a kőkeresztet, amivel kapcsolatos az igazolófüzetünk újabb kérdése.

Egy szendvics elfogyasztása alatt a túloldali bekötőúton találkoztam egy kerékpárossal és egy kutyát sétáltató családdal is. Ennek a kivételével nem volt túlságosan nagy a forgalom az erdőben, messziről hallottam az erdészeket, és néha pár lövésnek tűnő hangot hozott csak a szél.

Innen az Erzsébet pihenőig egy viseletes, de aszfaltozott út vezetett fel. Csak a kérdésre válaszoltam, egyeztettem az útvonalat a térképen, majd indultam tovább az utamra. Nem akartam sokat időzni sehol, bár a sétáló családtól tudtam, hogy jól haladok, de rossz érzés volt, hogy a telefonom otthon felejtettem, így sem az időt nem tudtam, sem fényképezési lehetőségem nem volt. Az esetleges segélykérés lehetőségének a hiánya volt azonban a leginkább zavaró. Igazából a lényeg csak az volt, hogy óvatosan haladjak.

Innen kicsit sáros, csúszós, de egyszerű, szép út vezetett, míg el nem értem egy lezárt kerítésig, amin egy kicsit meredek létra vezetett át. Átmászva itt is csak új jelzés alapok mutattak, hogy jó az irány. Szintén álomszép az útvonal, általában szépen rendezett erdők és rendezett tisztások mentén halad az utunk. Megmondom őszintén, hogy egyelőre nem tudom mi számít Szkíta halomsíroknak, így valószínűleg egyszerűen elhaladtam csak mellettük.

Az elkerített részből kiérve egy friss vetés szélén haladt az út. sajnos be lett szántva az út így a melegedésnek hála alaposan csúszkálni kezdtem és felvettem a nadrágszárammal némi sarat is. Ezzel együtt furcsa érzés kerített hatalmába, így felnéztem előre.

Egy 10-12 főből álló vaddisznó konda haladt az utamat keresztezve. Elől-hátul két termetesebb, feltehetően kan disznó állt, kik irányítása alatt időközönként megállt a csapat és vizslató tekintettel néztek rám, majd 10m-t haladva meg-megismételték. Nem sok lehetőségem volt valódi menekülésre, így kicsit hátrálva igyekeztem a távolságot növelni. Miután elhaladtak a tőlem balra lévő erdősávba, annyi merészséget összeszedtem, hogy egy kisebb kerülőt választva, mélyebben a vetésbe sétálva igyekeztem a meglepetést kizárni. Egy darabig félhangosan nótáztam, majd szép lassan visszatértem az útra és tovább gyorsítottam a lépteim.

Ezen a részen, vagy az ezt követő erdősávban vezetett az utunk állatvédő rácsok mellett, így az ezzel kapcsolatos kérdésre itt tudunk válaszolni.

Valahol ezen a részen tapasztaltam, hogy eddig jutott el a Bag felől induló kék sáv jelzés felújító csapat is. Így innentől gyakorlatilag alaposan el vagyunk látva jelzéssel. Nem vagyok tökéletesen képben a hatályos szabályzattal, de több helyen én már túlzottnak találtam a felfestett jelzések számát és a “kiegészítő” jelzések módját.

Innen ahogy szokás települések közelében, csak leereszkedett az utunk a település szélső házaihoz. Itt óvatosan érdemes közelíteni, mert a szokásos szélső házak, rossz kerítések, csaholó kutyák gyűrűjében kell átjutnunk. Bagon szinte egyenesen vezet be a felújított jelzés, felvezet minket az autópálya feletti hídra, amiről lejőve már egyszerűen megtaláljuk a bagi vasútállomásra vezető útvonalat.

Mivel sajnálatos módon nem volt nálam most fényképező gép, így a http://www.goliatka.hu weboldalról használtam fel egy képet a túraleíráshoz.

Kapcsolódó, hasonló bejegyzések